Urbán Bálint versei

Ramallah, 1979

felköhög egy zsíros
szénrögöt az alkonyat

langyos viasz és gyanta
buggyan ki a szájból

egy tekintet súlya alatt
meghajolnak az olajfák

két szempár szeli át
a fennsíkot

mögöttük a látvány
csak törmelék

halmokba hordják
a jemeni csontégetők

egy elrontott Teremtés
ánuszából előbújik
a kénszagú
HüllőMessiás

csak őt várták
a hajnal küszöbe alatt
gyülekezők
és az írásból kiszorult
ótvaros magánhangzók

ha lenézel
mindenhol csak három betű a homokban:
ها ت

megfordul a szájban
a Tiqqun Olam

Essaouira, 1991

egy kivájt szem
üregébe temetni

a sivatag emlékezetréseiben
a halál rendhagyó igéit magolják
fogyatékos beduinok

a gondolkozás csak sivatag
az oázisok vérrögök

ne nézz a szemárkokban
mozduló dűnék mögé

mert azt, aki délről érkezik
törött homokórával
és egy hamis Aleffel
a torkában
hideg jádeágyra fektetik
hogy felejtsen

Alex Coll

Alex Coll

Hozzászólás

Hozzászólás