A kígyóbűvölő

 

Ez a szöveg a Láthatatlan Kollégium Szürrealista Kutatások Irodája műhelyben készült, mint egy automatikus írás gyakorlata. A szöveget megelőzi negyed óra orvosi szöveg olvasása, illetve egy szótár felütése után elsőre kiválasztott tetszőleges szó beékelése a szöveg első mondatába. A szöveg tartalma nem zárja ki a véletlen egybeesést egy-egy álom tartalmával.

A neonatológus azt mondta anyámnak, de lehet, hogy nekem is, hogy csak azért kapok kilencest, mert nem születtem normális módon, hanem a császármetszés traumájában fog kelleni éljek és haljak mindörökké. A neonatológus egy olyan állatfaj, amelyik nem tudja felmérni, hogy a kilences az csak épp hogy majdnem jó, mert nem maximális, igazából a számrendszerek elosztása a lelkek között sem artikulálja mindazt az emberi korlátot, amit egy újszülött magával hoz a világra, teljesen egyedül, meredő csatakos seggel és rákvörös pofával. Olyan rondák vagyunk mikor megszületünk, mint zsíros macskaszőrrel borított szakadt ágynemű egy ódon kárpitú széken. Minden kilences tehát körülöttem, ezért is határozom el hogy erőszakosan elvágott köldökzsinóromat pótolom minden éjjel és minden szentmisén. Minden éjjel és régen minden szentmisén, mert ma már sosem, ezt sikeresen pótoltam, tehát minden éjjel arany köldökzsinórral megkötözött aranydézsába ülök egy cifraszűrben, és leereszkedem egy hüvely alakú kútban, amely nem fölfele tart mint a nők belseje, hanem lefele tart, hogy minél blaszfémikusabban lehessen visszahozni azt a paradicsomi állapotot, amit a tizes számrendszerrel sütünk marhabillog módjára az újszülöttek csatakos seggére. Ahogy lefele ereszkedem, alul már látom a világosságot, és kecskék mekegését hallom a mezőről, amelyen korábban Midász király is elhasalt, belefetrengett a fűbe, és most minden szúrós aranyfűvel meg kell birkóznom, ami meztelen talpam alá kerül. Három szabó legények, a legkisebb királyfi, a legfiatalabb királylány mind otthagyta a kút felhőbe nyúló fodros kávája mellett nagy csergetarisznyáját, melyből apró megkövesedett cseresznyék, szalonnahéjak és lila selyembe csomagolt ezüst pentagramok gurultak szét. Mindenből felveszek egyet, majd jó lesz kígyó ellen, ha szóra akarom őket bírni. A kecske a távolban szürkére vált, és ahogy közeledem, egyre távolodik, és az aranyfüvek között kétdimenziós lépcső forrad az ég felé, mely nem az az ég, ahova a hüvelykút kávája vezet, hanem egy nagy, tágas, nagyon fényes, pitypangszöszös, májusi zöld lombot kavaró ég felé. A lépcső vakító márvány, de vattacukor sűrűségű és elszállok a szúrós fűről, lecsúszik a cifraszűr, és meztelenül orsózva forgok a lépcső elé, lábam nem érinti, mennybe szállok mint Jézus a keresztről, de fogadjunk, ő is csak kilencest kapott a születésénél, mert állítólag neki még rendes apja se volt, nem hogy császára, legalább én a kilencest a császárra kaptam, nem valami jöttment ácsmesterre. Az ég fele órsózva lobog minden szőrszálam, és észrevétlenül mindenem kiszőkül, és a szemeim kékek lesznek. Mindig olyan bús, világos, repedezett hideg kék, amilyet szerettem volna, tehát én leszek a főnyeremény, nem kapom el soha a rotavírust, a gasztroenteritiszt, a candida albicansot és a trichomonas vulgarist, és a staphilococcusok is zsongó harmóniákat zenélnek nekem pörgés közben, és minden bacilus, vírus, gomba, fertő kórusban énekli nekem, hogy én vagyok a kilences, a három isten igazának hatványa, a mindenható kígyóbűvölő, aki szétolvad a fényben.

Bruce Pennington

Bruce Pennington

Hozzászólás

Hozzászólás