A kolozsvári épületrombolás ellen #stopucidereamonumentelor #stopkillingmonuments

vázaAdott a szekrény tetején egy nagy váza. Az egész család tudja, hogy az egy nagyon régi váza, a nagymama kapta ajándékba, már nem is tudni, kitől. A vázát sokan szeretik a családból, mondják, hogy szép, ékesek a kis madárkák rajta, és csodás a színe, poros, de azért szép. A vázát sokan utálják, mert ócska, régi, poros, és úgyis nagyon régóta a szekrény tetején van. Régebb mintha a szobában lett volna, ahol mindenki nyakfájás nélkül csodálhatta, de mostmár nem. Most már a szekrény tetején van. Sőt, a legutóbbi portalanításkor kissé a szekrény szélére csúszott. Hát megigazítják: a család legmagasabb tagja felmászik egy székre, leveszi a vázát óvatosan, letörölgetni a port róla, a kis madárkákra is ügyel, majd visszahelyezi, ezúttal bennebb. Így már jó.

Kolozsvár Polgármesteri Hivatala nem így gondolja. Van más megoldás is, ami kevesebb energiába kerül. Egyszerűen fogni kell a seprűt, s le kell verni a vázát a padlóra. Lassan egy hete ugyanis a gyanútlan kolozsváriak tűzoltókat láthattak, amint lándzsaszerű szerszámokkal bontották az épületekről a vakolatot. Vagy a stukkódíszt. Vagy az ereszt. Vagy az ablakkeretet.   A probléma tényleg létezik, ezt senki nem tagadja. Nagyon sok olyan állapotú épület van a város központjában (és nem csak), amelyik egyértelművé teszi, hogy szükséges a módszeres felújítás. Lehet látni repedezett erkélyeket, felhólyagosodott vakolatot eleget. A baj akkor kezdődik, A baj akkor kezdődik, amikor ezek az időjárással, a felejtéssel és egyéb viszontagságokkal évtizedeken keresztül harcoló házak megelégelik, s elkezdenek kivetkőzni önmagukból. Az első lázadó a New York Szálló, a Konti volt. Egy darabka vakolatot ráejtett egy járókelő fejére. A több mint egy évtizede funkciótlanul álló épület így sem érte el azt, hogy szakértő kezek nyúljanak hozzá. A sajtó írt, a tűzoltók tették a dolgukat, s lefejtették a veszélyesnek ítélt vakolatot. Később egy Horea úti épület ugyanezt a kellemetlen magatartást kezdte gyakorolni, a város vezetősége felháborodott, s a polgármesteri hivatal a katasztrófavédelemmel szövetkezve munkához látott.

Még az újév beköszönte előtt ledöntötte egy Deák Ferenc utcai kis épület dekoratív ballusztrádjait. Ez volt a legbrutálisabb tettük, mert valóban az történt, hogy a tűzoltó(k) egyszerűen kidöntötték az épületelemet, amelyik az utcára zuhanva darabokra tört. Nem tudom, hogy egy jól elkészített dokumentáció (és elszántság) hiányában hogyan fogják majd rekonstruálni? Természetesen a rekonstrukció nem adja vissza az épület eredeti értékét, de legalább egykori képét mutatná. És sokkal többe fog kerülni, mint amennyibe az elpusztítása került.

Hasonló, bár nem ennyire komoly sérüléseket szenvedett a Horea út elején, a Vashídnál található Benigni-palota, ismertebb nevén Élián-palota. Tűzoltók bontották a vakolatot, az ereszt, így még inkább kiszolgáltatottá tették az épületet az időjárásnak, a hidegnek és a fagynak, amely tenni fogja a dolgát, s újabb károkat fog okozni. Vajon újabb bontások fognak következni? Aztán az Uránia-palota következett. Vetkőztették a falat, a párkányokat, de még a domborművek egy részét is megpiszkálták a tűzoltók. A hosszú távú eredmény értelemszerűen ugyanaz lesz majd, mint a többi épület esetében. Az állapota tovább fog romlani, a (szakszerű) felújítási munkálatok pedig még több erőfeszítésbe, energiába és pénzbe fognak kerülni.

a szerző fotója

a szerző fotója

A szakszerű és alaposan előkészített restaurálási munkálatokat megelőzhetik sürgős beavatkozások. Jobb helyeken védőhálót vagy állványokat alkalmaznak, így óvják a járókelőket addig, amíg előteremtik a helyreállításhoz szükséges forrásokat. Semmiképp sem esnek neki az épületeknek csákánnyal és tűzoltókkal, s nem okoznak maradandó károkat. Az a céljuk, hogy az épületet biztonságossá tegyék és megóvják, mert az épített örökség fontos részét képezi egy város múltjának, történeteket mesél. Meghatározza a városképet, a terek hangulatát. Hogyha ezeket az épületeket megcsonkítják, leverik a díszeket, olyan elemektől fosztják meg őket, amelyek meghatározzák sajátosságaikat, árulkodnak egy-egy kor ízléséről, egy-egy város szellemiségéről, lehetőségeiről, társadalmáról.

Kolozsváron már több mint két éve folyik egy nagy műemlékhelyreállító program “Program de refațadizare” (Újrahomlokzatosítási program) néven[1]. Már csak a név is fura érzéseket kelt bennem, mintha mindent újra akarnának építeni. Még annak kidején, amikor 2013-ban ezt kitalálták, felmértek különböző épületeket, s kiválasztottak 150-et, amelyek esetében fontos lett volna a beavatkozás. Állítólag értesítették is a tulajdonosokat, mert ők azok, akiknek karban kéne tartaniuk az ingatlanokat. Megjegyzem, azokat a műemlék és műemlék jellegű ingatlanokat, amelyeket valóban egy vagyon szakszerűen helyreállítani, s ezt megelőzi egy bonyolult adminisztratív fázis, engedélyek, papírok beszerzése. A tulajdonosok, a lakosok valóban nincsenek könnyű helyzetben. Kiszolgáltatottak, nincs meg a kellő anyagi fedezetük, s támogatásokra nemigen számíthatnak. Bár a „Program de refațadizare” biztosított bizonyos fokú támogatást, ez közel sem volt olyan mértékű, hogy az érintettek tömegesen élhettek volna vele. Így az épületek romlottak, a lakók nem tudtak tenni, a polgármesteri hivatal nem tett semmit.

Újvári Dorottya fotója

Újvári Dorottya fotója

Szóval eljutottunk odáig, hogy vannak rossz állapotban levő épületek, tehetetlen lakók, romboló polgármesteri hivatal. Ezek mellett lennének még a szakemberek, akiket viszont mellőztek. Azt sem vették figyelembe, hogy a Területi Műemlékvédő Bizottság, akinek sajnos nincs döntéshozói jogköre, tiltakozott a beavatkozások ellen. A történetnek szereplői a politikusok is, akik közül páran felemelték hangjukat, s Facebook-oldalukon szót emeltek a járókelők testi épségét védő akció ellen. A kulturális miniszter is aktív Facebook-felhasználóként kiírta, hogy állítsa le a város vezetősége a munkálatokat az A-kategóriás műemlékek esetében, hiszen ezek nemzeti értékűek, s bárminemű beavatkozáshoz a Kulturális Minisztérium engedélye szükséges. Ez pedig hiányzik. Rendben, így elméletileg valamivel több mint 15 épület immunná vált. S mi történik a maradék 135-tel?

Végezetül még annyit, hogy mit lehet tenni? Fel lehet háborodni. Csatlakozni lehet az online petícióhoz, aminek aláírás és egyéb személyes adatok hiányában jogi ereje nincs, de mindenképp reprezentatív és fontos jelzés. Támogatni lehet azt a nyílt levelet, amelyet a Korzo Egyesület fogalmazott meg, s amelyet eljuttatnak majd a polgármesteri hivatalhoz. Ettől válaszokat lehet remélni, amelyek tettre késztetik a szakértőket. Azt is remélhetjük, hogy a civil szféra támogatása valóban jelzésértékű lesz a vezetőség számára, s megszülethet egy alaposan kigondolt stratégia épített örökségünk védelme érdekében.

[1] http://www.primariaclujnapoca.ro/Program-de-refatadizare.html

Hozzászólás

Hozzászólás