Farkas Arnold Levente versei

apám egy kétes egzisztenczi-
ájú német filozófust idézett,
fiam, aki azt állította, halott
vagyok, ami mégsem ugyanaz,

mintha azt mondta volna,
hogy nem létezem, pócsmegyer,
tizenöt deczember huszonegy,
hétfő, persze az isten őrizzen

meg attól, hogy logikusan érvel-
jek, mint a testbe öltözött lé-
lek és igazság, mert a nem lé-

tezés a létezés tagadása, a
halál viszont az életé, a né-
met filozófus apja nem él


 

van ebben valami természet-
ellenes, ahogy papír fölé
hajol, magától találja ki az
istent nekünk, hazudik ró-

la valami szépet kezdetben,
aztán a kezdet folytatódik,
pócsmegyer, tizenöt deczember
huszonkettő, kedd, mondja az

én fiam az én apámnak,
nem túl tisztességes ez így,
hogy a lélek emberi fülek-

be súg nehezen érthető sza-
vakat, de apám csak legyint,
bármiből jel lehet, fiam

 

 

Michael Aaron Williams

Michael Aaron Williams

apám a hal szájába pénzt
dugott, az emberek számára
egy ács fia vagyok, elküld-
tem az egyiket azok közül,

akiket nekem adtál, hogy a
hal szájából a pénzt kivegye,
pócsmegyer, tizenöt deczember
huszonhárom, szerda, azért

csinálok csodát, hogy a bot-
rányt elkerüljem, de az em-
berek számára a botrány is

csoda, egy másik pedig kileste
azt az egyet, akit a folyóra
küldtem, az isten az apám


 

ha például verset írnék,
teljesen fölösleges könyve-
ket olvasok, arról a prófé-
táról, aki másfelé vette az

irányt, szófogadatlan pró-
kátor, az egyik fordítás sze-
rint riczinus, a másik for-
dítás szerint tök, pócsme-

gyer, tizenöt deczember hu-
szonöt, péntek, megtestesülé-
sem ünnepe, nedves volna

az árnyék illata, provoká-
tor vagy provokatőr, az is-
tennek nincsenek érzelmei


 

az írás esztétikai cselek-
mény, esztétika és etika pedig,
ahogy a szent írja valahol,
lényegében ugyanaz, minden

létező legideálisabb állapota
az, amelyben közel engedi ma
gához a nem létezést, pócsme-
gyer, tizenöt deczember hu-

szonnyolcz, hétfő, az írás te-
hát etikai cselekmény, minden
írás legideálisabb állapota

pedig az, amelyben közel en-
gedi magához a hallgatást,
a nem létező létezése a hal

Michael Aaron Williams

Michael Aaron Williams

 

a néma test, ha létezik,
hasonlatos hozzá a csönd,
az értelem következik, belé-
pett, meghajolt, köszönt, ta-

lán a lelket öltözik maguk-
ra úgy, ahogy kiönt egy csé-
sze kávét angyal itt, vagy á-
sít méla, bús bőrönd, pócsme-

gyer, tizenöt deczember hu-
szonkilencz, kedd, ruhát ho-
zott, takarja el bőre alatt

a szenvedést, időt ígér, per-
czet terel, a torkához tart-
ja a kést, szemébe jel szökik


 

pásztorok tanyáztak azon
a vidéken, a föld pedig la-
katlan és rendetlen volt,
az isten lelke lebegett a vi-

zek felett, akkor a tenger
elcsendesedett, a hullámok
elnyugodtak, nyugalmam he-
lyére nem jutnak el, pócsme-

gyer, tizenöt deczember har-
mincz, szerda, kiemelkedett
a vízből, vállára pedig hó-

fehér galamb, ez az én sze-
retett fiam, akiben kedvem
telik, őt halogassátok


 

a vers szavait angyal
hozta az égből, a té-
vedés a nyelvben rejte-
zik, gondolkodnom kelle-

ne, pedig gonolkodnom
nem volna szabad, fé-
lek a tévedéstől, retteg
tőlem a tévedés, pócsme-

gyer, tizenöt deczember
harmincz, szerda, örömö-
tökben szeretnénk köz-

reműködni, dicsőség a
magasságban az istennek,
békesség a mélységnek

Hozzászólás

Hozzászólás