Képeslap a Ciucaș-utcából

ahogy lélegzik, a beton magába szív,
majd lépésenként visszaköp.
ottfelejtett város, benne kutyák szeme,
feléd nyújtott tenyér, vakság.

haladsz, kopik a cipő,
a lelkiismeret.
a kanyar után már nem látszik a villamos,
csak felhők a tömbházakra telepedve.

itt égbe száll a káinok áldozata,
és mégis megmaradsz irigynek
mert nem tudsz többet írni, csak
széljegyzeteket egy imádságoskönyvbe.

rosszul esik, mint a kijózanodás
mert itt úgy fordíthatnál hátat, hogy elhinném
most tényleg. itt minden nap egy langyos pocsolyába lépés
és minden utcasarok olvadása sárga és vizeletszagú.

éjjeli ordibálás.
mezítelen lábak futkosása.
nyirkos tér.
a szél elhasznált papírzsebkenőket röptet.

fotó: Martin Parr/Magnum Photos

fotó: Martin Parr/Magnum Photos

 

Hozzászólás

Hozzászólás