Andrea Bruce: Románia eltűnt lányai

A szegénység és a kétségbeesés kergeti őket szülővárosukból a stricik kezébe

Egy vályogfalon, a hátsó szoba sarkában, ahol Stefania Nastrut édesapjával él, színes firka rejti testvéreinek nevét, akiket soha sem láthat. A közelében egy akkumulátor, mely az egyetlen áramforrás a lakásban.

„Csak azért maradok itt, hogy befejezhessem az iskolát – mondja a 18 éves Nastrut. – Amint befejezem, elmegyek valahova. Senkitől sem várom el, hogy pénzt adjon nekem, ahogy azt sem, hogy bárki a kölcsön adott pénz miatt ítélkezzen fölöttem.”

Nastrut maradása azonban ritkaságnak számít ebben a romániai térségben, amely az Európai Unió egyik legszegényebb vidéke. A legtöbb tinédzser lány, mire elérné ezt a kort – sőt, általában már 13 évesen –, otthagyja az iskolát, és sokan belépnek a szexkereskedelem bűvkörébe. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának 2014-es Emberkereskedelem című jelentése szerint Romániában az emberkereskedelem áldozatainak egyharmada kiskorú.

Fueled by religion, poverty and corruption, Romania is loosing a generation of adolescent girls to the slave trade. Though Romania is an EU country, it’s economic dire straits rank it as the poorest in the region, creating a scenario where a struggling mother is willing to sell her 14 year old daughter into prostitution just to survive. We will show one country, the largest source of human trafficking in the EU, and with intimate visuals and interviews take readers on the journey unknowing girls make into slavery. We will show how and why this happens—and why it is getting worse.

A tanya, ahol Stefania Nastrut és édesapja él. (forrás: http://projects.aljazeera.com/2015/08/sex-trafficking-in-romania/)

Itt a szexkereskedelemmel foglalkozók különösen kifejlett érzékekkel rendelkeznek ahhoz, hogy olyan személyekre csapjanak le, akiket kétségbeesett menekülési vágyuk eleve érzékennyé és ideális áldozattá tesz. Az Eurostat 2015-ös jelentése alapján Románia egyike annak az öt országnak, ahonnan a legtöbben válnak emberkereskedelem áldozatává az EU-ban.

Az ADPARE nonprofit szervezet – amely az emberkereskedelem megelőzésével és az áldozatok védelmével foglalkozik Romániában – szerint Bákó megye szexipari célállomássá vált, ugyanakkor a teljes ország a lista élén áll olyan webfelületeken, amelyek a szex-turizmus népszerűsítésével és minősítésével foglalkoznak.

Mióta Románia 2007-ben tagja lett az Uniónak, Európa egyik legnagyobb szexpiacává vált – ez a fejlődés Bukarest utcáin és a romániai erotikus masszázsszalonok online hirdetéseiben is érezhető. Gheorghe Anghel Alin 30 éves sztriptízklub-tulajdonos szerint a piac virágzik. Az elmúlt néhány évben két ilyen klubba is befektetett.

Néhány lányt elfognak, és Spanyolországba, Olaszországba vagy máshova küldenek, a legtöbb személyt azonban Bukarestbe viszik, a város újonnan felpezsdített vonzereje és a könnyű kereskedelem miatt.

„[Idegenként] ha megfelelő kapcsolathálóval rendelkezel, péntek este 9 órakor megérkezik a repülőd, és 11-kor már egy lány társaságában lehetsz. Szóval gyorsabb, biztonságosabb és olcsóbb. Nem csak a szexmunka, hanem minden – a szállodák, a borok, a cigaretta.” – mondta Dan Popescu, a Romániai AIDS-ellenes Egyesület ártalomcsökkentésért felelős koordinátora – a szervezet egyébként tűcserét, óvszerek terjesztését és gyors HIV, illetve hepatitisz B és C teszteket biztosít Bukarest veszélyeztetett lakosai számára.

Mindezek ellenére Románia reakciója az emberkereskedelmet illetően a Global Slavery Index szerint a lehető legrosszabb.

„Nagyon nehéz megállapítani az áldozatok tényleges számát. Be tudsz azonosítani egy lányt, aki mondjuk egy évig volt emberkereskedelem áldozata. Megnevezed őt ebben az évben, azonban ő már egy évig részese volt ennek a rendszernek. A kérdés tehát az, hogy az idei vagy a tavalyi jelentéshez csatolod a nevét. Nagyon bonyolult feladat számon tartani az áldozatokat.” – nyilatkozott a Romániai Szervezett Bűnözés Megelőzésére Irányuló Igazgatóság egyik kereskedelem-ellenes hivatalnoka.  A kilétét nem volt hajlandó elárulni, ugyanis fedőnév alatt dolgozik a különböző eseteken.

Stephania is one of the many girls labeled vulnerable to the tricks used by traffickers in Romania. Fueled by religion, poverty and corruption, Romania is loosing a generation of adolescent girls to the slave trade. Though Romania is an EU country, it’s economic dire straits rank it as the poorest in the region, creating a scenario where a struggling mother is willing to sell her 14 year old daughter into prostitution just to survive. We will show one country, the largest source of human trafficking in the EU, and with intimate visuals and interviews take readers on the journey unknowing girls make into slavery. We will show how and why this happens—and why it is getting worse.

forrás: http://projects.aljazeera.com/2015/08/sex-trafficking-in-romania/

„A belföldi kereskedelem egyre növekszik ország-szerte. – folytatta – Ez a bűnözés egyik láthatatlan formája. Nem csupán az utcán – a lakásokban, szállodákban egyaránt jelen van. Az esetek többségében, ha elmész az egyik lány mellett az utcán, fel sem tűnik, hogy ő is áldozat.

Romániában azoknak a személyeknek, akik futtatójuk ellen tanúskodnak a bíróságon, a rendőrség nyilvánosságra hozza nevüket, ezzel is megnehezítve az emberkereskedelem – a szervezett bűncselekményekhez szorosan kötődő vállalkozás – ellen folytatott harcot. Ehhez társul az, hogy a román parlament 2014-ben csökkentette az emberkereskedőkre kiszabott fegyházi büntetést, míg korábban 5 és 15 év közötti börtönbüntetés volt, most csupán 3 illetve 10 év a meghatározott keret.

„Az új, tavaly megváltoztatott büntetőkönyv következtében sokan jönnek ebbe a fegyházba kiskorúakkal és felnőttekkel való kereskedelem vádjával – panaszkodott Viola Tudor, egy elítélt emberkereskedő a temesvári börtönben. – Ezek a személyek már korábban is börtönben voltak, mégis csak három évet szabnak ki rájuk. Nekem viszont, akit először két évvel ezelőtt tartóztattak le, nyolc évet adnak?”

A látogató szobában ülve, szégyenérzet nélkül mesélt a kereskedelmi rendszerben betöltött szerepéről, és azt állította, hogy „segített” azoknak a lányoknak, akiket árult – továbbá büszkélkedve nyilatkozott egy olyan ipar pénzügyi kísértéseiről, amely lehetővé teszi lányok és nők újbóli és újbóli eladását.

„Az ország egész területéről gyűjtöttem lányokat. Volt egy srác egy közeli faluban, ő nézte ki őket. 500 eurót kért személyenként – hencegett. – A leggyatrább éjszakákon is befutott 300 euró egy nő után, de bizonyos éjszakákon az is előfordult, hogy egy nő 1500-2000 euró nyereséget csinált nekünk.”

Tudort májusban, négy év fegyházi büntetést követően, jó magatartás miatt kiengedték.

A szégyenérzet és a zárkózottság következtében a legtöbb közösség nem hajlandó szembeszállni azokkal a bűnözőkkel, akik elviszik ezeket a lányokat. Annak ellenére, hogy a fiatal nők eltűnése közismert tény az egyik faluban, amikor a helyi papot – aki nem szerette volna felfedni kilétét – a szexuális kereskedelemről kérdeztük, suttogva közölte, hogy a falubeliek nagyon intim, zárkózott életet élnek.

„Hallottam már róla, viszont nem láttam jelét itt nálunk.” – mondta.

Néhány rendőr iskolákat látogat, hogy felhívja a lányok figyelmét a szexkereskedelemre, ezeken az alkalmakon azonban sokszor tömören annyi hangzik el, hogy óvakodni kell a rossz férfiaktól.

A legtöbb lány tehát nincs tudatában annak, hogy mi vár azokra, akik követik a sokszor ismerős férfi arcokat, az úgynevezett szeretőket (lover boys). A szerető módszert (lover boy method) alkalmazzák ugyanis leggyakrabban a fiatal lányok toborzására. A kereskedő elhiteti a sérülékeny lánnyal, hogy szereti őt. Romantikus együttléteket, kellemes vacsorákat, ajándékokat és egy álomszép élet lehetőségét ígéri. Ezután azt állítja, hogy nehéz időszakot él, majd ráveszi a lányt arra, hogy adja el magát egy rövid időre, hiszen valamiből fent kell tartaniuk magukat. Miután a lányokat sikerül rávenni arra, hogy testüket pénzzé tegyék, éreztetve velük, hogy adósak a vacsorákért és ajándékokért,  sokszor szégyellnek hazamenni, félnek, hogy többé nem fogadják be őket. Gyakran lefilmezik, és zsarolják, majd lakásokban prostituáltként tartják őket távol a rendőrségtől és a társadalomtól.

A helyi rendőrség is sokszor részese a szexkereskedelemnek, s így a lányok nem számíthatnak semmilyen kormányzati támogatásra. A román rendőrség nem volt hajlandó hivatalos választ adni az Al Jazeera kérdéseire.

„Amikor csapdába kerülnek, nem látják a pénzt, amit megkeresnek.” – mondta Yana Matei, a Reaching Out Romania civilszervezet igazgatója.

„Mindig vannak rossz emberek.” – nyilatkozta a Romániai Szervezett Bűnözés Megelőzésére Irányuló Igazgatóság egyik munkatársa, névtelenül. De 250 kollégájának munkáját ismeri, akik nem részesei a kereskedelmi hálónak, azonban ismerik mindazokat a trükköket, amelyeket a stricik alkalmaznak.

A romániai rendőrség számára a szexturizmus egybemosódik a prostitúcióval mindaddig, amíg nincsenek konkrét fizikai bizonyítékai a fogvatartásnak és a kényszernek. Bár mindkettő illegális, a prostitúció esetében közös beleegyezés alapján (felnőttek közt) történik minden, míg az emberkereskedelem kényszerből és sokszor kiskorúak bevonásával zajlik.

„Csupán prostituáltakat látunk az utcákon.” – mondta a bukaresti rendőrség egyik képviselője, szintén névtelenül. Hozzátette, hogy „azok a lányok” bármit is tesznek, szabad akaratból teszik. – „Nem találkozunk emberkereskedelemmel.”

Egy Bukaresttől néhány órányira lévő kis faluban található azon kevés menedékhelyek egyike, amelyeket elrabolt lányok számára működtet a Reaching Out Romania szervezet. Matei, a ház fenntartója 13 és 18 év közötti lányoknak ad otthont. Azt állítja, hogy a lányok ritkán beszélnek egymás között az őket ért traumáról. Ehelyett iskolába járnak, megtanulnak tinédzserként élni, és barátkoznak az önbecsülés fogalmával. A menedékház előcsarnokában egy bölcső van azok számára, akik várandósak maradtak fogságuk idején. Két lánytestvér a testére tetováltatta családtagjainak nevét, hogy „közelebb érezhessék őket magukhoz”.

This is one of few shelters for girls who have been victims of human trafficking. Twelve girls live in the shelter which has a secret location. They are between the ages of 13 and 18.

Egy 13 éves lány megmutatja a rajzait, amiket a menedékhelyen készített. 6 hónapja szabadult el az emberkereskedőktől.

A lányok története hasonló: szeretet nélküli család. Egy vonzó fiatalember. A bűnösség érzésében való elveszettség. Esetleg kábítószer-használat az elrablók parancsára, vagy a feledés eszközeként. És az érzés, hogy nincs megbízható személy a környezetükben. Sokszor egy másik lány csalja el őket.

„Találkoztam egy lánnyal, és meséltem neki az anyámmal való konfliktusaimról” – mondta az egyik lány, akit 14 évesen vittek el egy Temesvár közelében levő faluból. „Ezután felajánlotta, hogy költözzek össze vele. Igent mondtam, mert nem tudtam együtt élni anyámmal. A lány apja tolószékes rokkant volt, az anyja pedig ugyanazt csinálta, mint a lánya. Később jöttem rá, hogy mindenki tudta, mi történik náluk” – mondta a most 15 éves lány.

„Az orvosom szerint is olyan volt a házuk, mint egy éjszakai klub, egy bár” – mondta. A lány négy hónapot töltött itt, mielőtt sikerült elmenekülnie. „A legrosszabb a verés és a rossz hírnév. A legfájdalmasabb az, mikor az emberek azért ordibálnak veled az utcán, mert ezt vagy azt tetted” – nyilatkozta, majd hozzátette, hogy többen voltak a házban, mind olyan lányok, akik egy szétbomló családból érkeztek, és szégyelltek visszatérni.

„A lányok bűnösnek érzik magukat. Úgy gondolják, hogy nem érdemelnek semmi jót” – részletezte Matei. „Hülyének érzik magukat, mert bedőltek mindennek. Nagyon alacsony az önbecsülésük. Nem érzik értékesnek magukat. Ez a legnehezebb akadály, amelyet el kell távolítanunk. Utána jöhet az iskola és a tanulás.”

„Bár a menedékhely pontos címe titkos, a helybeliek úgy ismerik a lányokat, mint a «domb kurváit»” – mondta Matei fia, Stefan Matei, aki szintén az otthonban dolgozik.

„Ez szervezett bűnözés. A törvény és a kormány emberei azonban úgy döntenek, hogy nem reagálnak” – folytatta Yana Matei. „Fel kell tennünk magunknak a következő kérdést: teszünk valamit ez ellen, vagy inkább elfordítjuk a fejünket? Hol van a rendőrség? Hol az érdeklődés a bűnözés elleni harc iránt? Mindez csak képmutatás.”

A nevek némelyikét megváltoztattuk a személyek védelme érdekében.

Forrás: Andrea Bruce: Romania’s disappearing girls

Hozzászólás

Hozzászólás