padlóhatás

ott akkor csak gleccserek vannak.
a gravitáció és a testek tömege,
széthulló aszteroidák a homlokunk mögött.
amikor a saját súlyunk nyomása nagyobb,
mint annak a hiánya, hogy az ő bokája
roppanjon meg csendesen a folyosón,
már felesleges bárminek is
az újragondolása, a padlóhatás bekövetkezik.
aztán eleinte látni akarjuk,
össze tud-e hangolódni két falióra egymás mellett,
és hogy a légáramlatok tömörré válhatnak-e.

mindig lesütött szemmel hátrálunk a porladásban,
mert a megsemmisülés nem mérhető.

a gyászra nem szokás választ adni.
hiszen csupán természetes ólmosság,
szinkron a huzat és a szilárdság között,
egyidejűség a ketyegésekben.

Alex Coll

Alex Coll

Hozzászólás

Hozzászólás