Európa legjobb szállója: City Plaza

A román eredeti a második oldalon olasvható.
Textul original este pe pagina a doua.

“se medence, se minibár, se szobaszervíz, mégis a legjobb hotel Európában”

2016. áprilisában 250 aktivista és menekült elfoglalt egy szállodát Athén belvárosában, hogy szálláshelyet és szociális központot, vagy, ahogy ők nevezték, szolidaritásteret hozzanak létre benne. A hotelt 2004-ben újították fel, de ekkor már hat éve nem volt használatban. A foglalás óta eltelt kevesebb mint két év alatt körülbelül 1700-an laktak itt (kb. 350-en egyidőben) olyan körülmények között, amelyek messze túlszárnyalják a hivatalos menekülttáborok körülményeit, nem szólva az utcán élők helyzetéről.

Részletek a City Plaza szálló bemutatófilmjéből

 

Athénban a menekültkérdés már évek óta többet jelent egy túlhevített politikai vitánál vagy kvóták alapján elhelyezett és a többség számára láthatatlan, eldugott táborokba zárt embereknél. Főleg miután 2015-ben – többek között a magyar határzár miatt – a balkáni útvonal járhatatlanná vált, ezrek rekedtek Görögországban, arra várva, hogy menedékjogi kérelmüket elbírálják. Hogy közelebb lehessenek a számukra szükséges szolgáltatásokhoz és intézményekhez, illetve a Nyugat-Európa irányába induló közlekedési eszközökhöz, sokan döntöttek úgy, hogy bemennek a városokba. A hivatalos táborok szegregáló jellegére, az ottani, egyébként is silány körülményekre való reakcióként számos független és önszerveződő szálláshely, szociális központ jött létre városi környezetben. A City Plaza talán a legismertebb ezek közül. Míg a legtöbb hasonló csoport a korlátozott kapacitások és körülmények miatt inkább egy behatároltabb szerepet vállalt magára, a City Plaza szálló lenyűgözően kiterjedt és változatos tevékenységet folytat. A lakók vagy látogatók számos szolgáltatáshoz juthatnak anélkül, hogy elhagynák az épületet: igénybe vehető heti 12 nyelvkurzus, orvosi rendelő, fodrászat és egy biciklikölcsönző, illetve összesen napi 1200 adag ételt szolgálhatnak fel számukra. A hely önszerveződésének alapja a szolidaritás, és éppen ezért rendkívüli lakókörülményeket nyújt: tisztaságot, biztonságot, kényelmet, társaságot. Azzal, hogy állami támogatás nélkül, teljes mértékben önkéntes munkából és adományokból működik – a ház honlapjának adatai szerint az egy főre eső költségek az állami táborok költségeinek egyötödét teszik ki –, a City Plaza politikai üzenete meglehetősen világos: még egy ilyen válság közepette is lehetséges más életkörülményeket teremteni. Így lett egy közönséges három csillagos szállodából egy új szociális struktúra, amely egy társadalmi probléma megoldását önszerveződésen keresztül valósította meg.

Pietje-Helene Gottwald a City Plazában él, önkéntes munkát végez, és megosztotta velünk a tapasztalatait.

Péter: Mióta laksz a szállodában és mit csinálsz ott?

Helene: Másfél éve veszek részt ebben a projektben. Ez idő alatt változott a beosztásom és a feladatköröm is. Jelenleg legtöbbet a recepciónál vagyok, innen koordináljuk a mindennapi teendőket és tanácsokat adunk különböző problémák kezeléséhez. Emellett én vagyok a médiafelelős is (ezért beszélgetsz most éppen velem); én foglalkozom a más csoportokkal, kollektívákkal való nemzetközi kapcsolattartással, illetve új az tagok bevonásával.

P: Kik laknak a City Plazában?

H: A City Plazát a legkülönfélébb emberek osztják meg egymás között. A legtöbben azért vannak itt, mert nincs más választásuk. Nincsenek európai dokumentumaik, munkát aligha találnak maguknak, vagy mert különben arra lennének utalva, hogy elfogadják a táborok szörnyűséges körülményeit, messze a városoktól, vagy hogy vállalják azt, hogy az utcákon táboroznak. Ezek az emberek Szíriából, Afganisztánból, Kurdisztánból, Irakból, Törökországból, Szomáliából, Nigériából, Ghánából, Palesztinából, Libanonból, Pakisztánból, Eritreából stb. érkeztek. Rajtuk kívül itt élnek azok is, akik úgy döntöttek, hogy ide költöznek, mert hisznek ebben projektben, abban, hogy lehetséges egy másmilyen Európát és más-világot teremteni. Ők például Spanyolországból, Olaszországból vagy Németországból érkeztek, de vannak, akik Mexikóból, Kanadából, az Egyesült Államokból vagy Kínából jöttek el idáig. Minél többet maradnak itt a lakók, annál valószínűbb, hogy e két kategória között a  különbségek feloldódnak. Sokan, akik a teljes kilátástalanságból kerültek ide, megszerették a helyet, otthonuknak érzik, és aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy  a City Plaza a szolidaritás helyévé válljon a gyakorlatban is; akikkel együttműködnek, barátokká vagy akár családtagokká válhatnak.

P: Számomra a City Plaza azért forradalmi projekt, mert a lakhatás kérdését a társadalmi beilleszkedés alapvető feltételének tekinti. De tulajdonképpen ti ennél is tovább mentetek, hiszen itt nemcsak az emberek méltányos elszállásolásáról van szó, hanem egy olyan környezet kialakításáról, ahol mindenki otthon érezheti magát. Milyen visszajelzéseket kaptok ezzel kapcsolatban azoktól, akik nálatok laktak vagy laknak, de már más szállások körülményeit is megtapasztalták?

H: Az egyik legjobb barátom azt mesélte, hogy amikor először megérkezett ide, úgy mutatkozott be: “Helló, én egy afganisztáni menekült vagyok, Alinak hívnak”, mire a City Plaza egyik koordinátora azt válaszolta, “nem, te elsősorban Ali vagy, a többi a jogi státuszodra vonatkozik, nem a személyedre”. Ez volt számára az első alkalom, amióta elhagyta Afganisztánt, hogy személyként és nem statisztikai adatként kezelték. Azt hiszem, ez elég sokat elmond a helyzetről. Minket nem érdekel az emberek jogi helyzete, és nem ítélkezünk senki fölött az alapján, hogy van vagy nincs joga Európába jönni. Hiszünk a mozgásszabadságban, annak a jogában, hogy eldöntsd, maradsz-e vagy mész. Semmilyen állam nem szabhatja meg a személyek értékét a jogi státusa alapján.

Egy másik ismerősöm azt mesélte, hogy a táborokban rengeteg konfliktust váltanak ki a menekültek közötti nacionális különbségek. Ennek elsősorban az az oka, hogy ott a származás alapján különböző részlegekre különítik el az embereket, amelyekben a körülmények is eltérőek. Emiatt ezek a csoportok folyamatosan versengenek egymással, és ezt a nyomást kollektívan élik meg. Nálunk, a szállodában, nincs ilyen. Az embereket senki nem különíti el ilyen alapon egymástól, és így eljuthatnak oda, hogy megismerjék egymást. A személy, aki ezt mesélte, maga is úgy gondolta, hogy itt sikerült megszabadulnia a hasonló előítéleteitől, és a legkülönbözőbb származású lakókkal összebarátkoznia.

P: A rengeteg képen és filmes felvételen, amit az interneten a Plazáról találunk, sok gyermek szerepel. Velük külön  foglalkoztok?

H: Több tevékenységet és tanórát szervezünk a gyerekeknek, a ház tereinek jelentős részét ők töltik be, és ezzel meghatározzák a hely hangulatát.

P: Milyen kritériumok alapján dől el, hogy ki kaphat helyet a City Plazában? A kérések mekkora hányadának tudtok eleget tenni? E tekintetben együttműködtök-e a többi független szálláshellyel?

H: Hát igen, arról dönteni, hogy ki fog itt lakni és ki nem, a legpiszkosabb munka, amit el kell végeznünk. Nagyon sokan jönnek hozzánk, többezres várólistánk van már. Egyszerűen lehetetlen minden egyes esetet külön megérteni, vagy mindenkit elhelyezni, még akkor is, hogyha elvben a legszívesebben mindenkinek helyet adnánk, mert hisszük, hogy az mindenkinek jár. Próbáljuk kerülni azt, hogy nagyon szigorúan határozzuk meg a feltételeket, de általában a személyek kiszolgáltatottsága és sérülékenysége fontos szempontok. Ezen kívül az is jó, ha valaki valami hasznos tevékenységgel tudja segíteni a működésünket, főz, fordít, orvosi segítséget tud nyújtani stb.

Szoros kapcsolatban állunk más athéni helyekkel, de az a baj, hogy messze a szükségletek alatt van a tisztességes körülményekkel rendelkező házak száma. Emiatt nem szeretnénk magunkra úgy tekinteni, mintha megtaláltuk volna a problémára a megoldást, mindössze egy jól működő példáról van szó. Azt viszont megmutattuk, hogy az embereket elszállásolni nem lehetetlen, és semmilyen gyakorlati vagy anyagi érv nincs arra, hogy olyan körülmények között kapjanak szállást, amilyeneket jelenleg a hatóságok nyújtanak. Igenis meg lehet oldani azt, hogy menedéket, áramot, élelmiszert, meleg vizet, valamint minimális intimitást és biztonságérzetet tudjunk biztosítani, mégpedig a városban, orvosi ellátáshoz, oktatáshoz és társasági élethez való hozzáféréssel.

P: A negyedben élő emberekkel milyen a kapcsolatotok?

H: Kezdetben rengetegen nem voltak kibékülve a központ megnyitásával. Hogy őszinte legyek, most is nagyon sokan vannak, akik nem kedvelnek minket. Egy nagyon polarizált környékről van szó, ahol egyrészt népes a bevándorló közösség (a legtöbb román, aki a gazdasági válság előtt Athénban kapott munkát, ebben a negyedben lakik – szerz. megj.) , másrészt az “Arany Hajnal” nevű szélsőjobboldali párt támogatói is elég sokan vannak.

Ugyanakkor sok mindenkivel sikerült összebarátkoznunk. Vannak, akikkel annyira jó a kapcsolatunk, hogy amikor rendezvényt szervezünk, el is jönnek rá. Például a szomszédban levő iskola is támogat minket, és meg is hívtak a karácsonyi ünnepségükre. És persze ott vannak azok is, akiket nem különösebben érdekel, hogy itt vagyunk. Úgy tekintenek ránk, mint bármelyik másik negyedbeli szomszédra, és ez így rendben is van.

P: Mi a te személyes tapasztalatod, szeretsz a City Plazában lakni?

H: Azzal együtt, hogy a City Plaza néha fárasztó is tud lenni, és sokszor az az érzésem, hogy túl kevés időm marad magamra, nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon sokan vannak, akik fontosak lettek az életemben, a projekt pedig a remény szimbólumává vált számomra.  Megmutatja, hogy mennyi mindent el lehet érni szolidaritással, és hogy az itteni emberek értik, hogy hova is akarunk eljutni a követeléseinkkel, illetve, hogy szerte a világban élnek olyanok, akik támogatnak minket a jobb jövőért folytatott politikai küzdelmünkben.

P: Üzensz valamit azoknak, akik Kolozsváron és Romániában a lakhatás jogáért küzdenek?

H: Mindenkinek fundamentális joga van egy otthonhoz, és nem fogunk megállni amíg ezt a jogot meg nem szerezzük!

Sok sikert kívánok nektek, és ne adjátok fel a harcot! Ne feledjétek, sokan állnak az oldalatokon, köztük mi is.

Több információ a City Plaza szállóról:
www.best-hotel-in-europe.eu
www.facebook.com/sol2refugeesen


Az interjú eredetileg a Cărămida – Ziarul dreptății locative (‘Tégla – A lakhatási igazságosság lapja’) nevű román nyelvű újság harmadik számában jelent meg 2018 márciusában, abból az alkalomból, hogy március 21. a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja. Bár a City Plaza szálló egy a romániaitól különböző kontextusban található, a küzdelem tárgya mindkét esetben az intézményesített rasszizmusban és a legsérülékenyebb társadalmi rétegek diszkriminációjában gyökerezik. Mindkét szerveződés abból az alaptételből indul ki, hogy a méltó lakhatás, az oktatás, a biztonság és szociális élet a társadalmi beilleszkedés alapfeltételei és az ezekhez való hozzáférés minden ember alapvető joga, faji hovatartozásától és jogi státusától függetlenül.

Ha egyetértesz velünk, csatlakozz te is a romák diszkriminációja elleni akcióhoz március 21-én 16:00 órakor a kolozsvári Városháza épülete előtt (Petru Maior utca, 4. szám).

Hozzászólás

Hozzászólás