Garai Péter Sándor versei

Állás (1)

Elmentem a tel avivi művészeti múzeumba és a hr osztályt kerestem hogy adjanak nekem valami munkát. Mire végigjártuk az összes állandó és átmeneti tárlatot tizenkettő múlt és nem találtam csak két kedves hölgyet a zárt ajtóval szembeni irodában és az idősebb megkérdezte mégis hogy gondolom. Rávágtam hogy ez izrael az ember csak bemegy hogy itt akar dolgozni megpróbálja és ha sikerül ott dolgozik és engem felcsigáznak a vizuális művészetek. A hölgy azt válaszolta inkább próbáljam meg telefonon és küldjek curriculum vitaet ha kérnek. Kicsit emlékeztet a helyzet mint mikor a jeruzsálemi óváros piacán minden fűszerárusnál megkérdeztem tartanak-e hasist mibe kerül. Nem nem tartanak az elmúlt 100 évben bealkonyult a tilalom. Amiért úgy néz ki mint több ezer éve attól még nem úgy működik

Futás!

Segítettem egy felmálházott kopasz punk csajnak meglógni a személyzet karmaiból kiszabadulva a supersal előtt emberbaráti szimpátiából ahogy elszaladt azt kiabálták utána fogják meg tolvaj de eltűnt mint a kámfor az üres utcán mint a forgatagban. Vive la resistance sabath salom lekulam!

Anyám

A büfés a sötét kezével megfogja a puncsszeletet és ráteszi egy ív szalvétára a pulton felém csúsztatja és közli hogy 25 forint lesz. Előkotorom a bőrtárca apró tartórekeszéből a húszast és némi bogarászás során két bélást és egy 1 forintost. Ő várja amíg minden együtt lesz és egyszerre söpri be a pultról. A pulton seprő kézfején lévő tetoválás megragadja a figyelmem és fennhangon tagolva olvasom a betűket: anyám. Aztán felemelem a fejem hogy a szemébe nézzek és a pontosság kedvéért kijavítom magam: anyád. Az iskolai büfés feje színárnyalat-változáson megy keresztül ahogy összepárosítja a számat elhagyó hangok jelentését és a száj tulajdonosának méretéből következő életkort amit rövid fejszámolás után 10 év körülire saccol és üvölteni kezd. Hosszú hetekre ki leszek tiltva az iskolai büféből és a büfés szívébe örökre egy tüske ékelődik miattam mert azt hitte hogy az édesanyját szidom pedig én is mint ő már akkor tisztában vagyok vele hogy anya csak egy van és hogy az anya a legfontosabb

Elemi udvariasság szabályai

Játszottunk az unokahúgommal a kertben. Megkértem hogy ne mondja nekem többet hogy bazd meg mire ő megölelt majd azt mondta jól van kakafej és felmászott a gesztenyefára hogy nem jön le onnan amíg leckét kell írnia

Állás (3)

A hátamon zsák tömve finomságokkal a piacról a kezembe vászontasak szintén tömve a másikba bontott sörösdoboz amikor meglátom a felszállni készülő repülőlakot. A harmadik kezemmel felveszem a csengő telefont a zsebemből. Miután leraktam filmezni kezdem a palotát. A telefonban Lau az azt kérdi ivritül holnap este megyek-e dolgozni. Ivritül felelek ma-holnap szabin leszek. Angolul folytatja nincs-e kedvem mégis azt mondom még átgondolom és ivritül búcsúzunk. Lau jófej. Miután a palota ellandol tovább vándorlok felmálházva. Néhány tömbbel arrébb megállok egy díszesen napsütött aszfalt járda darabon egy kuka mellett. A fejemnél rácsozott nyitott ablak kartonpapír függöny félig fedi a benti sötétet. Amikor elfogy a sör továbbállok hazáig. Ezt nevezem hasznosan töltött időnek

A képek a szerző saját fényképei

Hozzászólás

Hozzászólás