Serestély Zalán: urak minden kontingencián

„De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni: de, hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.”

(Platón: Szókratész védőbeszéde)

 

nincs hova földbeszállni
nincs föld
nincs halál
a politikai gesztus
melyet halálnak hívtak
s hívnak nosztalgikusan ma is
mely évezredeken keresztül
úgy vezette nemlétbe
a hűbérurakat
az egyházi méltóságokat
a közép- és tehetős polgárságot
hogy bebalzsamozta
nevük tekintélyük rangjuk
s némely érdemesebb vonásaik
hogy földiek közt kísérteniük
ne kelljen soha
az emberiség kilencven százaléka számára
mára felszívódott

elsirathatatlan kísértetek vagyunk
földnek mondjuk a kupacot
melyet tetemünkre hánynak
de nincs föld
nincs halál
nem takar be semmi
affektív kriptofázia van

orrcseppel és műkönnyel
locsolják hullánk
átváltási kulcsokkal
digitális hulladékkal
sózzák be rohadásnak indult húsunk
hogy pharmakosként
vagy mint a maga termelte jövőt
fogyasztó szellem
garantáltan visszatérjünk
a hiperphüszisz metabolizmusába

a végtelen profit szempontjából
szükség van a végtelenített apokaliptikus időre
melyben mindig épp hic et nunc
hozatik ítélet
az igazság arany artériái
befonják és megpurgálják testünk
génjeink katalizálják a büntetés enzimeit

az állat
akit sohasem részeltettünk a halálból
anonim dögkutakból és hizlaldákból mint bestia
vadászatokról mint totem és trófea
megtisztítva tért haza mindig is
az örök élet kísértő tanújeleként
de ez már kevés

az örökkévalóság elkészült
az igazság arany artériái átszövik
medikalizált testünk
s szervekre lazulva
bocsáttatik be mind
kiknek tetemére orrcsepp és műkönny hullt
nincs föld
nincs halál
visszatértünk
se szívbe vert ezüstszög
se fokhagymafüzér nem foghat már rajtunk

ez az apoteózis a jussa mindannyiunknak
kik megnyíltunk
minden parancs előtt
s szemfoggal heréltünk
rongyos horpaszú gímeket
kik bevéreztük magunk
jószágaitok vérével az uradalmi portán
és kerecsenjeinkkel gémeket szakítottunk
asztalaitokra vecsernyéhez
ez a jussunk
ez az apoteózis
ennyivel vetettétek be
silány képzeletünk
s mint jó gabonát
mi learattuk most a
a zsíros termést
az örökkévalóság elkészült

tudtatok ti
jó halált halni
sajátot legalábbis
betakarózni földdel-rohadással
s elmúlni örökre
a legnagyobb kiváltság
Oidipusz Kolónoszban
veszejtette el magát
Szókratésszal bürökpohár végzett
ami rátok
betűvető hatalmasságokra
örökül maradt
az maga a halál

hadat is ezért viseltek
szolgasorba is ezért döntötök minket
s mindent ami a változást-véget sajátjának tudja
az állat
akit sohasem részeltettünk a halálból
anonim dögkutakból és hizlaldákból mint bestia
vadászatokról mint totem és trófea
megtisztítva tért haza mindig is
az örök élet kísértő tanújeleként
de ez már kevés
állattá válni
s szellemként fönnmaradni
számunkra már a legszentebb kötelesség
azokká lettünk kiknek vérével
az uradalmi portán
bevéreztük kezünk

rabszolga-
munkás-
és állatestünk
fétikus tárgyként visszatér állatsimogatóitokba
végtelenül borjadzó marhák
viselős
soha meg nem ellő kancák
kísértetei vagyunk
műkönnyel és orrcseppel
a kerítéshez csaltok
hogy elhaló hangon súgjátok fülünkbe
a L’Oréal és a Bayer üdvözletét:
„mért van inkább a létező
és mért nincs inkább a semmi?”

létbe taszítottatok
urak vagytok ti már
minden kontingencián
s mi szőrös istenek
kik dermedt vétlenségben
szüzek vérét isszák
pajzsunkon tantrikus jóga
Royal Canin
biodizájn
az igazság arany artériái
befonják és megpurgálják testünk
többé nem térünk haza az örök élet kísértő tanújeleként
mi magunk vagyunk az örök élet
a hiperphüszisz metabolizmusa

de felkelünk majd
s jószágaitok
kiknek vérével bevéreztük kezünk
a rongyos horpaszú gímek
kiket puszta fogunkkal tettünk terméketlenekké
s kiket kerecsenjeinkkel szakítottunk – a gémek
oldalunkra állnak
nem lesz több peep show
fétiseitek megtagadnak
anyátlan borjak
és csikótlan kancák
szállják meg álmaitok
az igazság arany artériáját kivéreztetjük
kőolajat vérzenek majd – tudjuk jól
feldúljuk gyógyszergyáraitok
a placentáinkat találjuk ott – tudjuk jól
ivadékaitok húsunkat éhezik
földjeitek meddővé válnak
s rohadás lesz része mindeneknek
mit bennük elplántáltatok
felkelünk majd
szenvedésünk szerint szólít a mély
legyen nekünk
súlyos a föld

a kép szerzője Jason Gilchrist

Hozzászólás

Hozzászólás