Lanczkor Gábor – Sarjerdő (részletek)

Kiolvashatatlan sírkő

Tapolcai zsidó temető

A település szélén, hátul van a temető Tapolcán; hátul van a temetőben ez a sír. A belevésett betűk eltűntek a kő rücskeiben, megette a homokkő a véső nyomát, mint csapdába került róka, aki a saját lábát is lerágja, csak hogy meneküljön. Hernyók által lemészárolt puszpángbokrok; ezen a hanton is áll egy. És egy madárcseresznye, madár ültette cseresznyefa zöldell az egykori terebélyes bokor roncsa fölé nyúlva.

 

„1944/ Auschwitz”

Tapolcai zsidó temető

Szabálytalan mészkődarabokból épült a temetőfal. Négyszögletesre faragott bazaltkövekből épült az emlékmű. A buja növényzeten és a kerítésen túl a Haláp látszik, a ronccsá bányászott, hűlt vulkán. A szomszédban, közvetlenül a kerítésen túl óriási cementtároló siló áll. Az ott a Vers Beton telephelye. Transzportbeton gyártás, szállítás, betonpumpa.

 

„Lessner Sámuel etc.”

Tapolcai zsidó temető

Beléptünk a temetőbe, és a nagyobbik lányom rögtön ide szaladt, itt a jelem, mondta. Szőlő a jele a szegedi óvodában. Lessner Sámuel a balatonmelléki borkereskedelem egyik felvirágoztatója és az ő munkásságához fűződik a külföldi piac megszervezése is, áll a Magyar Zsidó Lexikon Tapolca szócikkében (1929). Fehérmárvány szarkofág; szecessziós ízlésű betűk, római számok a két remekbe faragott szőlőtő között. Karózatlan, öreg gyalogtőkék két-két szálvesszővel, tömött fürtökkel, levelük jórészt lefosztva, közel a szüret.

Robin Roi | A Walk in the Graveyard | 2018 (Forrás)

Egy cseresznyefára

Jánosháza, Dózsa utca 30.

Fölmásztam rá még egyszer búcsúzóul. Borús őszi délelőtt volt, fojtott idegességgel zajlott a költöztetés. Nagyapám agyvérzése és részleges féloldali bénulása után nagyanyámék úgy döntöttek, hogy Zalaegerszegre, a nem sokkal korábban született unokatestvéreim közelébe települnek át. Tizenhárom éves voltam. Órákat töltöttem a koronájában, és nem csak akkor, amikor érett a nagyszemű, ropogós cseresznye. Az egyik ágáról át lehetett mászni a garázs hullámpalás tetejére. Kigördült az utcára a teherautó, nagyapám sírva búcsúzott pár házra lakó barátjától, egy méhésztől, akinek gyakran segített a repcemezők és akácosok szélére kipakolni a kaptárokat. Mind a ketten zokogtak. Nagyapám a két kezével építette föl a sátortetős kockaházat és a melléképületeket. Látom, és fáj ez a tekintet, hüllőszemnyi folyami kavicsok merednek elő a fölporlott járdából a szerszámoskamra előtt, mert a Vers Betonnak spórolnia kellett a cementtel.

 

„Kövesi József/ 1905-1945/ Sződ-Rechnitz”

Keresztpajta, Rohonc

Tanakajdról bementem Szombathelyre, a Joskar-Ola lakótelepre, ahol felnőttem. Körbejártam az egykori óvodám (földszintes panelóvoda) és az egykori iskolám (háromszintes paneliskola) épületét. Közben tettem egy rövid kitérőt, és megérintettem a falat, aminek dőlve kamaszkori szerelememmel csókolóztam egyszer (a mellét tapogatva pólója alatt). Érezhető gyöngéd impulzussal válaszolt a fal.

 

Ľudovít Štúr/ *22. Okt. 1815/ †12. Jan. 1856”

Modori temető, evangélikus rész

Az eredeti sírhely fölött fél évszázada a Szlovák tavasz allegorikus bronzszobra áll: kivirágzott ágat tart kezében egy lány. A szlovák lány, aki körbevezetett a sírkertben, rámutatott a temetőfal mellé áthelyezett régi sírkövek legmagasabbjára, a szabadsághősére, és azt mondta, a születési dátum nem pontos, Štúr nem 22-én, hanem 29-én született, vagyis Skorpió volt, nem Mérleg. Are you a Scorpion, kérdeztem, mire Martina mosolyogva bólintott.

 

„Kisfaludy Sándor./ Született/ 1772./ szeptember 27-én/ Meghalt/ 1844./ oktober 28-án/ Szegedy Róza” 

Sümegi temető

Erdős-lankás, lakatlan vidéken keresztül vezet Tapolcáról Sümegre a régi országút (18 km), amit másfél századdal ezelőtti téli állapotában Eötvös Károly az úri magyar delírium sprőd-bársonyos perspektívájából örökített meg halhatatlanul (Utazás a Balaton körül, 1900). Közvetlenül Tapolca után a visszapillantó tükörben még láttam a rendíthetetlen tanúhegyeket, a Csobáncot, a rege Csobáncát és a Badacsonyt, ahol a bővérű császári katonatiszt az 1794-es szüretkor meglátta későbbi feleségét, múzsáját, akihez korábbi énekeit is hozzáigazítva korának legünnepeltebb költője lett. Láttam a Badacsonyt, amit a bányagépek két irányból is megcsonkítottak. Mint egy tolvajnak, a kezét vágták le, mint házasságtörésen kapott asszonynak, az orrát, és ezért te felelsz, Sándor, rád volt bízva a hegy, ó, a kulisszahasogató giccseid; viccelek. 

 

Kutyák

Balatonhenye, Tomor köz

Barátaink, akiktől nyolc éve a házat vettük (előbb a szomszédaink lettek a szolgalmi út túloldalán, és csak utána a barátaink), a mi udvarunkban, a kőfal tövébe temették el két elpusztult kutyájukat, Buksit és Donkát.

Robin Roi | Family Tree | 2018 (Forrás)

Hozzászólás

Hozzászólás