Csoboth Dorka versei

Kopasz csúcsok

A tisztaságra törve leborotváltam mindent.
Széthúztam a seggem. Egy marék szőr
maradt az ujjaim között. Onnan is kimetszett-
tem. A lábujjak közül is. A felsőtesten és a háton
(hátranyúlva) gabonakörök vonásai mentén.
Néha meg kell állni a szédülés miatt és kirázni
a borotvát.
Csak a mai nap. Csupasz tisztaságot ér
a lámpafény.
Körbevágtam a fejem. Hogy megnyugodjon és megismerjen
addig vágtam. Az utolsó simításokat már
csipesszel. A búcsú az egyetlen találkozás
és posztkoitális megtagadtatásban terül el tarvágás után a Flóra és
letettem a borotvát. Röpke pillanat
csak a föld ragyogása. A menyasszony készen
áll.

A szerző illusztrációja


A boldogság után

olyan lakótárs
akivel nem egyezik a bioritmusunk
aki nem kel nem jár csak mikor én nem kelek
nem járok
égeti a lámpát
égeti a jóreménység-legyeket benne
akar tőlem valamit
alszik mikor akarok tőle valamit
és éhessé tesz
addig nyitogatja a hűtőt míg padlót fogok
az éhségtől és le kell mennem a sarokra az éjjel-
nappaliba megőrizendő a rendet
ahol tükörből van a plafon
és csak én nézek lefelé onnan továbbra
is

A szerző illusztrációja


Embervastagságú rés

inkább feladása az aznapnak
és magam megadása egy közelgő naplementének
egy közelgőbb napfelkeltének
az alvás dőlés-
szögek kérdése vaktában borotválkozni
rábízni egy kézre
magam ami már közelebb áll a zsilettpengéhez
mint hozzám aki áll és tart és inkább

itt kezdődhetne a helyes önszeretet

a penge kezénél és a szemtelenségnél

én ide aludni jöttem emelek kezet

afelé ami éppen beledől

szőröm ettől kezdődően embervastagságú rést tart

a testem és a testem között

A szerző illusztrációja

Hozzászólás

Hozzászólás