Székely Örs: salve regina

(mikrofon és kamera)

a külső naprendszert salve regina egység hagyja el ormótlan rozmárszerű teste a csillagközi térbe hang nélkül csusszan át a fémet napszél karistolja a burkolatnak porszem ütközik ami kint hullám azt bent mi alakítjuk zajjá az oort-felhőt a naprendszer határait a hajó egész testével mi halljuk két szemed áldott sugarát mi látjuk messziről inuit jégkirálynő 90377 sedna kering.

A Voyager-2 űrszonda fényképe a Neptunusz déli sarkáról, 1999. május 8-án.

 

(ujjak)

üdvözlégy mélyűr dermesztő sarkköri tenger benned rozmárok fókák levágott ujjak úsznak mit visz a kishajó kérdik a-val alvást á-val álmot mi szivárogtatjuk sedna piros arcát esti vizet sűrű könnyet hajótesten kalapálunk folyosók hibás zugaiból támadunk kabinokat korridorokat lenyomjuk csembalók billentyűit szóródjon a hang kis nevetések gyöngyök guruljanak ha bach méheket nevelt volna mi vagyunk bach méhei mi vagyunk sedna ujjai akiket dühítenek a vállalati sci-fik dühít utópiáik ellopása a transformers-zöldeskék-narancssárga a sötét a steril kiáltsuk fertőzze meg valaki ezt az álmot amit a hajó álmodik amit az utasok alszanak.

Az Uránusz kilenc gyűrűje a Voyager-2 hamis színezésében 1996. január 29-én.

 

(gyárak)

üveg és fém burkolja be hasonítja magához a testet kapszulák fekszenek egymás tetején egymás hátán bennük emberek intenek búcsút a szuszogásnak üdv itt a sztázis nézz jobbra reprezentáció színek fajok nemek nézz balra olvasd reprodukció legyetek termékenyek szigetelt kapszulákból elalvás előtt ki ordít felfalják a falak csövekkel átszúrt utasok átvert oldalai szigetelt csövekben zajt továbbítanak hát feltaláltátok a kontrollált bájátvitelt szinkronizál a keringés a légzés feltaláltátok a magány ellenszerét szinkronizálnak az álmok feltaláltátok az új örökmozgót testek álmából építve fel a termelés katedrálisait.

ki vádol ki figyel ki beszél most a csövekben a zaj valakit lekapcsolnak és az ürességre bachot kevernek a sokkhatást hátha eltakarja fúgák szövik tovább az utasok álmát motetták kantáták derítik fel a szervek sötétkamráit a test hálóboltozata a gerinc ívelése bír concertókat végtagok oszlopok reszketnek bele a termelésbe ti átalakítás lázálmai ti szervek egyszerű gyárak menjünk mária tüdejébe nyissuk fel ajtaját benne hörgőt hólyagot légcsövek sípjait szívizmok billentyűit beleket csöveket bolyhokat érkezzünk kertjébe csodáljuk szimmetriáját az emésztést a keringést a légzést ti szervek fegyelmezettség ólomkamrái valami folyton nekimegy vasalt ajtóitoknak a sötétben szürke szárnyáról port hullatva riadt psyché verdes.

lehet-e tömeges sztázisban egyedül maradni elbújni a fúgában kontrapunkt lenni működési zavar csábítás az anyag sűrűsödése lázadása lehet-e súlyokat helyezni a testre visszatartani szabályosságát elcsúsztatni-hagyni hogy a tér zavaraként jelentkezzen az ellentpont az idő szimmetriája hallgasd hangszerenként áll le a zenekar minden koppanással valamit el- vagy kiszalasztanak az énekhang mögül valami szégyenlős tölti be a teret félig test félig szél a hang számozott basszus lüktet csend vágna utat magának a zajok közt.

A Szaturnusz északi félgömbje természetes kék színében, ahogy a Cassini űrszonda látta 2004. december 14-én.

 

(final girl)

akárha filmet forgatnánk lány ébred fehér szobában nem is szoba csak oxigénnel dúsított átlátszó inkubátor alvó lány feküdjön benne mellette fésű hogyan mozdul az arc ha bachot felváltja az inkubátorban kitörő horror ha észrevétlenül átüt valami barokkból romantikába milyen érzések telepednek meg rajta a vérellátásban mennyire duzzadnak az izmok hogy húzódik a szemöldök bozontja a ráncok a szívverés ahogy felébred és később a begyúlás pillanatában mikor a plexikalitka felülete az egyetlen hozzáférhető égbolt a kamerabeállítás akár egy schubert-dal és a szoba falán egy ablak ahol abban a pár másodpercben még átlátni szinte lebegve az oxigéntől

hagyjuk el a szaturnusz és a jupiter holdjait jégköpenyeik alatt vízi világok egyszerre fagyott és forró óceánok valószínűtlen hullámzási mintázatok gejzírek ahogy az atmoszféra fékezése nélkül a világűrbe törnek minden gyönyörű és steril egy napsugárban blue pale dot fénylő kék gombostű csillog vele átellenben a salve reginán vérerek szorongó gyökerek öntudatlanul is áthímezik a gyomrot mielőtt belobbanna a fésűben a szikra a bokros tüdők mielőtt a vesék forró olajkutak égnek csak arra a kis beakadásra várni tod und das mädchen a csembalóban ahogy csupasz láb dörömböl az üvegen és az ellenállás mielőtt enged.


Marsi naplemente 2005. május 19-én, fényképezte a Curiosity marsjáró a Gusev-kráterben.

*

az aram káoszvidékén nagy tömbök alakulnak tájjá, aurorae sinus albedójelenségei a marsjáró sötétkamráiban. foglyul ejtett, idegen törvényű geológia ez. mit enged be a kamera érzékenysége, miután elkészíti, a tájba, az egyenlítői mars labirintusait, a valles fölött, naplementék halója korrigált kékben, hónégyszögek.

ki kap majd levegőt, ha felismerhetővé szelídül a marsi ég, meztelencsigák száján a buborékok, mi történik itt, és nemcsak a szemmel, hol van a tekintet fogadása, a mozgás, amiből sokan cselekvésre nyílnak, amit a formák fölötti vibrálásban érzékel a kéz: az arc tája ez, ahol mi mindent lehet tenni, ha a szeretet, vagy a mars már nem opció.

 

Kiemelt kép: A New Horizons felvétele a Plútó felszínéről 2015. július 14-én.

Hozzászólás

Hozzászólás