Március 8-ra: Nőgyűlölet, a másik világjárvány!

Az alábbiakban a romániai #KöszönjükAVirágot / #MulțumescPentruFlori feminista csoportok hálózatának 2021-es manifesztumát olvashatjátok majd a szöveg alatt az általuk meghirdetett #FeministaHét / #SăptămânăFeministă eseményeiből szemlézünk. A manifesztum követelései és a különböző megmozdulások is idén négy fő témakörbe csoportosulnak: nélkülözhetetlen munka és gondoskodás, egészség és reprodukciós jogok, családon belüli és szexuális erőszak, lakhatás. Az eredeti román szöveg itt olvasható. A tavalyi manifesztumot pedig magyarul itt találjátok.

“Nőgyűlölet, a másik világjárvány” Illusztráció: Mădălina Abrudean

A világjárvány által kiváltott társadalmi-gazdasági válság aránytalan mértékben érinti a nőket. Március 8-án – a női jogokért való küzdelem nemzetközi napján – Bukarestben a kormányépület és Kolozsváron a prefektusi hivatal elé vonulunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hatósági járványkezelés súlyosbított számos olyan problémát, amellyel a nők nap mint nap szembenéznek. 

Növekedett a szexuális- és családon belüli erőszak eseteinek száma, megnehezítették a szociális és orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az iskolák és óvodák bezárása közepette a háztartási és gondoskodási munkák még inkább a nők vállára nehezednek. 

A nők hordják a vállukon a világjárvány terhét: ott vagyunk az első sorokban, egészségügyi dolgozókként, szociális munkásokként, nevelőkként, tanárokként, szexmunkásokként, takarítókként vagy élelmiszerbolti eladókként, logisztikai dolgozókként vagy szezonmunkásokként, háztartásbelikként, gyermek-, idős- és beteggondozókként dolgozunk, valamint az otthoni munka nagy részét is egyedül végezzük.

A bizonytalan munkakörülmények miatt elmenekülünk az országból, külföldre megyünk időseket gondozni és a mezőgazdaságban dolgozni, azért, hogy fenn tudjuk tartani családjainkat. Ott azonban a román állam és a befogadó ország védelme nélkül a munkáltatók kegyelmétől függünk. A járvány kezdetével egyidőben a hatóságok magunkra hagytak bennünket, és egyedül kellett boldogulnunk a munkahelyeink elvesztését, a bel- és külföldi utazások megszervezését és az egészségügyi biztosítás hiányát illetően. 

Az abortuszhoz és a biztonságos szüléshez való jogunk korlátozódott. A járvány ideje alatt a kórházak már nem veszik figyelembe a saját testünkről való döntés alapvető jogát. 

Amikor szexuális bántalmazás áldozatai vagyunk, félünk a rendőrséghez fordulni, mert olyan rendőrökbe és ügyészekbe ütközünk, akik sokkal inkább reprodukálják a társadalmi erőszakot, mintsem harcolnak ellene. Az igazságszolgáltatás intézményei nem képviselik érdekeinket, amíg patriarchális és rasszista elveken alapulnak. A járvány ideje alatt a rendőrség többször is bántalmazta közösségeinket, nemcsak szexista, hanem rasszista módon is.

Bántalmazó partnerekkel vagyunk összezárva és a karanténra vonatkozó szabályok nem pontosítják, hogy a családon belüli erőszakban értintett nők életük védelmének érdekében a nap bármely pontjában elhagyhatnák lakásukat. Rabok vagyunk az otthonainkban, ahol az agresszió nyomot hagy életünkön, és nincs lehetőségünk biztonságos helyre menekülni.

Az otthonunk az életterünk, a feminista követelések, a gondoskodásunk, a munkánk helye. Azt mondták, maradjunk otthon, biztonságban a világjárvány idején.. De mit tehetünk, ha az otthonunk nem egy biztonságos hely? Vagy ha nincs is ilyen „otthonunk”?

Valójában sokunknak nincs otthona, vagy azért, mert erőszakkal kilakoltattak minket, vagy azért, mert bizonytalan és túlzsúfolt körülmények között élünk az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül. A lakhatási igazságtalanság a városok szélére szorított teljes közösségek rasszializált szegregációját jelenti, toxikus, a fizikai és mentális egészséget veszélyeztető környezetekbe kényszerítését. Túlzsúfoltságot, méltatlan életkörülményeket, közüzemi adósságokat, bántalmazó emberekkel való együttélést jelent – olyan problémákat, amelyek a világjárvány előtt is fennálltak, de most fokozódnak. 

Nélkülözhetetlen munkánk tartja fenn a társadalmat. A pandémia ideje alatt a munkanélküliség növekedése mégis a nőket érintette elsősorban: míg a munkanélküli  férfiak száma 4%-kal csökkent, addig a munkanélküli nők száma 7%-kal nőtt. Az elbocsátott személyek kétharmada nő volt. A főként nők által végzett, nélkülözhetetlennek tartott munkákat gyakran rosszul fizetik, és nem értékelik a társadalomhoz hozzáadott tényleges értékeknek megfelelően. Ezenkívül a szexmunkások, főként az utcán dolgozók, még bizonytalanabb helyzetbe kerültek, és még inkább ki vannak téve a személyes és rendszerszintű erőszak különféle formáinak. 

Nekünk, akiknek kisgyermekeik vannak, arra eszméltünk, hogy eláraszt a háztartási munka. Az iskolák és óvodák bezárása mentális egészségünket és munkaképességünket is próbára tette. A fáradtság, a szorongás, a stressz és a depresszió kollektív traumához vezetett az elmúlt hónapokban. Az egyedülálló anyáknak még nehezebb volt, mert ők az átlagosnál az elszegényedés átlagosnál magasabb kockázatával néznek szembe. 

Az egészségügyi válság kihangsúlyozta mindezeket a problémákat. De azt tudjuk, hogy mit nem akarunk: nem akarunk visszatérni a pandémia előtti  „normalitáshoz”. Elutasítjuk azt a normalitást, amely a profitot az emberek, a közösségek és a környezet elé helyezi! Elutasítjuk azt a normalitást, amelyben az adósság, a szegénység és az egyenlőtlenségek egyre csak növekednek!

Ellenezzük a megszorító intézkedések hullámait, valamint minden olyan gazdasági és költségvetési politikát, amelyek negatív hatást gyakorolnak azokra, akik már így is  szegénységnek, bizonytalanságnak és kiszolgáltatottságnak vannak kitéve. Anyagi támogatást akarunk az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika számára. Elegünk van abból, hogy figyelmen kívül hagyják az életünket, a jogainkat és a szükségleteinket. Elegünk van az általánossá vált nőgyűlöletből, az osztály alapú megkülönböztetésből, a rasszizmusból és az intézményesült szexizmusból, amelyek másodrendű állampolgárokká tesznek bennünket.

#KöszönjükAVirágot, de március 8-ra biztonságot, jogaink tiszteletét és méltóságot kérünk a nőknek.

KÖVETELÉSEINK :   

 #FeministaSzolidaritás
 #FeministaMárcius8

NÉLKÜLÖZHETETLEN MUNKA ÉS GONDOSKODÓI MUNKA
  • Fektessék a BHT (PIB) 10%-át az egészségügybe és 6%-át pedig az oktatásba;
  • Növeljék a minimálbért, legalább a tisztességes megélhetéshez szükséges minimum szintjére – 3000 RON/hó, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok szegénysége csökkenjen;
  • Tisztességes fizetést az egészségügyi rendszerben dolgozóknak és szociális munkásoknak (többségük nő);
  • Kiegészítő támogatásokat az egyedülálló anyáknak a járvány ideje alatt;
  • Támogatást a külföldön dolgozó szülők gyermekeinek;
  • Kiemelt finanszírozást a bölcsődék és óvodák építésének az egész országban;
  • A nők explicit megemlítését a Nemzeti Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervben (Planul Național de Redresare și Reziliență);
  • A szexmunka dekriminalizálását és munkaként való elismerésát, hogy a szexmunkások hozzáférhessenek a védelemhez, szociális segélyekhez és juttatásokhoz, amelyek a rendőri visszaélésektől is megvédik őket.[1]
EGÉSZSÉG ÉS REPRODUKCIÓS JOGOK  
  • Az alapvető egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést (tesztek és kezelések, terhességmegszakítás, terápia), és a krónikus vagy mentális betegségekben szenvedő, valamint a bizonytalan gazdasági helyzetű személyek ,teljes körű kezelését;
  • Helyiségeket önsegítő közösségek fejlesztésére (közösségi ház, támogató csoportok stb.);
  • Fiatalok szexuális nevelését koruknak és igényeiknek megfelelően;
  • Menstruációs higiéniai termékekhez és fogamzásgátlókhoz való hozzáférést (az adók megszüntetésével, ingyenes szétosztással az iskolákban és orvosi rendelőkben)
  • Az orvosi és pszichiátriai személyzet interszekcionális,  queer-feminista, anti-szanista, anti-ableista és antirasszista szellemben való képzése  a queer, transznemű vagy nonbináris személyekkel, a szexmunkásokkal vagy a nem-monogám kapcsolatban élő személyekkel való interakciók segítéséért. 
CSALÁDON BELÜLI ÉS SZEXUÁLIS ERŐSZAK  
  • Kiemelt állami finanszírozást a családon belüli erőszakot túlélő nők gondozási központjai és sürgősségi menhelyei számra;
  • Igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítását minden nő számára, beleértve a sürgősségi- és vészhelyzeteket is;
  • Egyértelmű beavatkozási eljárás kidolgozását családon belüli erőszak esetére, amikor az áldozat vagy az agresszor COVID-19 fertőzött;
  • A szexuális erőszak kiskorú áldozatainak sajátos kezelését (konkrét beavatkozási eljárások, speciális képzések, kötelező DNS-vizsgálatok stb.)
  • A családon belüli bántalmazók és szexuális agresszorok elektronikus megfigyelőrendszerének bevezetését;
  • Az illetékes állami intézmények automatikus értesítését és azonnali nyomozás indítását kiskorú ellen elkövetett szexuális cselekmény esetén;
  • Az IFPR, az IML, az egészségügyi és szociális szolgáltatások alkalmazottainak, az ügyvédeknek és a bíróknak a folyamatos képzését a családon belüli és szexuális erőszak áldozataival vagy túlélőivel való munkára. Az emberi jogi információs képzés minden típusába való bevonásukat (ideértve az etnikai identitással, a nemmel, az interszekcionalitással, a többszörös diszkriminációval kapcsolatos fogalmakat); 
  • Pszichológiai szolgáltatások kiterjesztése az agresszorok számára.
LAKHATÁS 
  • Követeljük a családon/kapcsolaton belüli erőszakon átesett személyek igény szerinti azonnali áthelyezését!
  • A kilakoltatások leállítását;
  • Az állami bérleti díjak megszüntetését az anyagi problémákkal küzdő személyek számára. A magán bérleti díjak ellenőrzését;
  • Teljes körű és korlátlan hozzáférést a közművekhez, függetlenül a szerződésbe foglaltaktól vagy tartozásoktól;
  • Lakhatási és szociális-orvosi szolgáltatásokat hajléktalanok számára;
  • Követeljük a szociális lakásalap növelését a helyi igényeknek megfelelően;
  • Megfelelő és anyagilag mindenki számára elérhető lakhatást követelünk, túlzsúfoltság és prekárius körülmények nélkül!

Március 8-án a jogainkért harcolunk! ⚥
Március 8-án felállunk és azt kiáltjuk:
NŐGYŰLÖLET – a másik világjárvány!

Fordította Gecse Barbara


A #FeministaHét eseményeiből:

  • versek és videók a nők elleni erőszakról
  • március 1: kerekasztal beszélgetés a nők elleni erőszakról
  • március 5: tüntetés az Egészségügyi Minisztérium előtt
  • március 6: kerekasztal beszélgetés arról, hogy a járvány idején a patriarchátus és a lakhatási válság hogyan erősödtek fel kölcsönösen, így többszörösen terhelve a nőket és más sérülékeny csoportokat
  • kiadvány: Egy fedél alatt. A lakhatási igazságosságért folytatott küzdelmek és elemzések antológiája – egy interszekcionális nézőpont a COVID-19 világjárvány idején [Sub același acoperiș. Antologia revendicărilor și analizelor pentru dreptate locativă – o perspectivă intersecțională în contextul pandemiei COVID-19] – bemutató a március 6-i beszélgetés után!
  • március 8:

“Ha egy elvesz, mind fellázadunk, március 8., 12 óra, Prefektusi hivatal, Kolozsvár”
Illusztráció: Andra Raisa Parpală

Kövesd a szervező csoportok Facebook-oldalát: Feminism Romania, E-Romnja, zine fem, Blocul pentru Locuire, Căși sociale ACUM / Social housing NOW, Frontul Comun pentru Dreptul la Locuire, Centrul FILIA, Mad Pride România, Filaret 16, Absorbante pentru toate


[1] A szexuális szolgáltatások igénybevételének dekriminalizálását illetően nincs konszenzus a szem szerkesztőségében, azonban szolidárisak vagyunk az érintett személyek szociális segítségnyújtásért és társadalmi igazságosságért folytatott küzdelmében.

Hozzászólás

Hozzászólás