Borbély András

EGY NAGYHETI SZEKVENCIA – ordítja egy punk cigány egy dinnyeárus mikrobuszból megafonba – „Annyi halál van, mint ahány agyban lakik nyelv és szabály, s ha szétverik a koponyád,

Az AKPH Hisz Sztori című felvételéből kiindulva az egyetemes alany vagy másképpen: az egyetemes szubjektivitás megteremtésének retorikai stratégiái kapcsán szeretnék megfogalmazni néhány javaslatot. De először is: mi az

A Misztika és politika című sorozatunk befejező része, Simone Weil diptichonja olvasható az alábbiakban. A szöveg a mérce.hu oldalán jelent meg korábban. A sorozat első négy része itt,

Misztika és politika című sorozatunk a kereszténység és a politikai kritika lehetséges találkozásai pontjaira kérdez rá. A sorozat harmadik része Simone Weil jogkritikáját ismerteti, a jog fogalmán alapuló

A szemen egy olyan szövegsorozat indul, amely kereszténység és politika találkozási pontjaira kérdez rá. A sorozat célja, hogy a kereszténység államhatalmi és egyházi kisajátításából következő, pusztán dekoratív hagyományként

Kezdetben volt a trauma, a seb, a diszkontinuitás, és nem voltak nemzetek, nemzedékek, genealógiák és generációk. Az eredet túl van a kronológiai kezdeten: egyszerre múlt előtti őseredet, és

Látható tehát, hogy a cenzúra, illetve ennek méltó párja, a dezinformáció, melyek lényegében egyidősek a polgári nyilvánossággal, nem pusztán hatalmi-politikai, hanem gazdasági érdekeket is szolgálhatnak.

Amit javaslunk, az program és poétika, álom és politika egyszerre: az új Holt-tengeri tekercsek.

Nyolc szerző beszélget államhatalom és irodalom viszonyáról: Székely Örs, Benke András, Ugron Nóra, Kulcsár Árpád, Adorjáni Panna, Kiss Ernő Csongor, Gondos Mária-Magdolna, Borbély András.

„Ő /Allah/azt válaszolta, hogy senki nem tudja levenni azokat a hurkokat, csak azok, akik azokat elhelyezték.” (Ibn Sīnā: Risaālatu-l-ṭayr – A madarak tanácskozása)   Giorgo Agamben még egy