trauma

Paul Antschel Paul Antschel sosem jutott el Párizsba. valójában Bukarest Ferentari negyedében tanult cipészetet. emberfeletti szorgalommal cipőkanál-specialistává küzdötte fel magát. a horpadásmentes lábbelik doktoraként lett bejáratos a zárt

A fordulat, megtérés (metanoia) vagy elhivatás (kletos), ahogyan Pál damaszkuszi fordulata is mutatja, nem megérkezés, hanem újabb és újabb vándorlások, missziók, zarándoklatok, menekülések kezdete csupán – Ciprusra,

Jázmin Szarajevóba ment, mivel Münchenbe tartott – hangozhatna Király Kinga Júlia regényének az eseményeket összegző, kissé túlírtnak és összefüggéstelennek tetsző alternatív címe. De nem véletlenül kerül az apa,

Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe Kollár-Klemencz László második novelláskötetét, A műanyag kerti székek életét. Kíváncsiságomat egyrészt a már előző kötetén is megjelent és itt ismét használt új természetírások alcím

Kezdetben volt a trauma, a seb, a diszkontinuitás, és nem voltak nemzetek, nemzedékek, genealógiák és generációk. Az eredet túl van a kronológiai kezdeten: egyszerre múlt előtti őseredet, és

ezek a szövegek valóban úgy születtek, mintha lenne beszélgetés Schein Gábor esszékötetének a „közösségi tudat alfabetikus rendszerében” (106) betöltött sajátos státusáról talán azt lehetne mondani, egymagában sem prototipikus

Borbély Szilárd A Testhez című kötetének ódáiban és legendáiban különböző történetek, női sorsok tárulnak elénk. A Testhez versei tanúskodnak, sokak traumája szólal meg bennük. Miként Krupp József kritikájában