antropocén líra: Daniel Falb és Sabine Scho szövegei

Daniel Falb:

***

Sunn O)))

A költészet lényegében skolasztikus rendszere

össze-tekert sjit-kövületet lát,

ami Ao-kibocsátás alatt folyékonynak

bizonyult,

ekkor ujjaim felé böktek, és ebben a                                                                            <

bökésben egybe-foly-                                                                                      *

tak.                                                                                                                              #

Ujjaim

már félig

begörbített Cp folyé-kony

halmaz-állapotába bele-

folytak                                                                                                                    –

——

——              —— —

——

Ha öt elemet Sj Ao Cp E Lg

képzelünk el öt ujjbegyünkre

ahogy azok szánkból kiáradtak,

és

az ujjbegyek minden pozíciót, amelyet

egyáltalán hozzávetőlegesen

egymáshoz képest fölvehetnek, fölvesznek,

akkor az elmálló Sjit-kőzetről

SjE₃ csorog Lg-vel együtt

kérge alá, és kiemelkedika tengerfenékre, alámerül a Kepler 186f. / Titan

egy tűzhányóból a lényegében skolasztikus föld.

                                                 .”#

Sabine Scho: gorilla

what was the question?
I was looking at the big sky
(kate bush)

az, ahogyan elveszíti magát a tekintet
vagy hol, és ha, egyáltalán – meg is szűnik:
hatótávolság kérdése, amely
azt sugallja, hogy egy pillantást
mindenképp megérne, melyben mégis
fordítva verődik vissza a fény,
hullámokban / részecskékben

a szem nem preparálható ki,
úgy csinál, mint a puding, a szemet
helyettesíteni kell, vágjanak le
ennek a gorillának egy ibolyát,
biztos nem vennék észre
feketéslila arcán, ha ő akkor
épp csillagokat néz? nem így látom

pax 6, hülyeségeket beszél az a mesteri kontrollgén,
tetszőleges helyeken szép szemek,
ahogy önök csak akarják! sokszemű legyek
repülnek, ha az evolúciót akár egy oldalon
egészen legörgetik, szemnélküli hibridek
nyomukban, ezt még meg tudnám magyarázni

de azt ismerik-e önök amikor
az evolúcióbiológus
mondja a kreacionistának: mi
itt elolvastuk az összes darwint
erre a kreacionista: én nem

1994-ben a bázeli egyetem kutatói a muslicában is kimutatták a Pax 6 gént. Egészen addig úgy vélték, hogy a szem fejlődése a gerinceseknél teljesen különállóan ment végbe. Ezt a feltételezést még nem tudják teljes mértékben kizárni. „Az a mód, ahogyan a szem a filogenetikus családfa 40 ágán kialakult, példaként szolgál a független, konvergens fejlődésre. Az időközben elemzett molekuláris biológiai látleletek ugyanakkor rámutattak, hogy ez a szemlélet teljes mértékben már nem tartható. Röviddel ezelőtt fedezték fel a Pax 6-ot, amely master regulator génként nyilvánvaló módon a filogenetikus fa egymástól különböző ágain vezérli a szem fejlődését. Ugyanezen gén előfordul olyan csoportokban is, melyekben a bennfoglalt fajok egyáltalán nem rendelkeznek szemmel. A Pax 6 nyilvánvaló módon egészen alapvető regulátor, mely föltételezhetően az idegrendszerben más feladatokat is ellát.”[1] A Pax 6 mindenfajta szem kialakulásában szerepet játszik; a legyek összetett szemétől az emberi szemig, sőt még olyan élőlényeknél is, melyeknek egyáltalán nincs is szemük. Esetleg szem nélkül látnak, mert a Pax 6 esetükben csak úgy kifejleszt pár fényreceptort? Elég-e egyes fajoknál a bőrfelület a látáshoz? A Pax 6 több mint 2500 egyéb gént is irányít, melyek részt vesznek a szem kialakításában, és a szemek a test szinte bármely részén létrejöhetnek, csakúgy kibújnak onnan. Így jön létre egy muslica, tizennégy teljesen kifejlődött és működő szemmel, melyek a központi idegrendszerhez kapcsolódnak. A szem ilyetén módon több egyszerű látóérzéknél, és ha nagyobb számban van jelen, teljesen új és más információkat is tud a szervezet felé közvetíteni az őt körülvevő környezetről.  Milyen is tizennégyszemű muslicának lenni? Kaleidoszkopikus világlátás? Mi változna meg bennünk emberekben, ha nekünk is tizennégy szemünk lenne? Akkor hogyan rendeznék be a világukat?

Robert Musil a Nachlaß zu Lebzeiten c. prózakötetében hátrahagyott számunkra egy karcolatot, A légypapírt, melyben irodalmilag méltányolja és átadhatóvá teszi egy légy elpusztulását, ahogyan az beleragad egy légypapírba. „Így feküdtek ott. Mint lezuhant aeroplánok, egyik szárnyukkal a levegőbe emelkedve. Vagy mint az elhullott lovak. Vagy a kételkedés végtelen taglejtéseivel. Vagy miként az alvók. Még a következő nap folyamán magához tér néha az egyikük, tapogatózik egy darabig lábacskájával, vagy rezegeti a szárnyát. Néha egy-egy ilyen mozdulat a terület fölé magasodik, majd visszasüllyednek mind egy kissé mélyebbre, a halálba. De a testük oldalán, a lábcsökevény környékén van nekik egy egészen pici, csillogó szervük, az még sokáig él. Felnyílik, becsukódik, nagyítóüveg nélkül meg se lehet biztosra mondani, olybá tűnik, mint egy parányi emberszem, amely szüntelenül nyílik és zárul.”[2]

Pillanatképek egy alavpető vitáról a szem fejlődéstörténetét illetően. Das vollkommene Organ [A tökéletes szerv], Steven Dickmann, Zeit Online, 1998. 03. 19.

[1] Ernst Mayr, Das ist Evolution, 252. o., München, 2005.

[2] Robert Musil, Gesammte Werke, I Prosa und Stücke, Keine Prosa, Aphorismen, Autobiographisches, 477. o., Hamburg, 1983.v (a fordítást Székely Örs készítette)

Daniel Falb (*1977, Kassel) jelenleg Berlinben él. Filozófiát, politikatudományt és fizikát tanult. A költészet mellett elméleti szövegeket is ír, többek között az antropocén, a filozófia és az irodalom találkozási pontjairól. 2015-ben a Verlagshaus Berlin kiadja az Anthropozän. Dichtung in der Gegenwartsgeologie [Antropocén. Költészet a kortárs földtanban] c. könyvét. Legutóbbi verses kötete, a CEK. Coöperation est Koördination a kookbooks-nál jelent meg 2016-ban.

Sabine Scho (*1970, Ochtrup) jelenleg Berlinben él. Németet és filozófiát hallgatott Münsterben. Legutóbbi kötete a Tiere in Architektur. Texte und Photos (kookbooks, 2013); ez a szövege az Andreas Schöpferrel közösen kiadott The Origin of Senses. An Intervention c. munkájából van. (Museum für Naturkunde, Berlin, 2015.)

Székely Örs (*1992, Kolozsvár) 2017-ben Babits-ösztöndíjjal az All dies hier…-antológia egyes részeinek fordítója. Jelenleg első kötetén dolgozik.