Horváth Eszter versei

Jake and Dinos Chapman, Zygotic Acceleration, 1995

Ágnes asszony

Én egész életemben nők között laktam,
megvéd ez a családmodell.
Miközben egy dokumentumfilmben
egy afgán anyát látok,
felmerül bennem, hogy ez is
egy jól működő modell
végül is, mindenképp biztos keret.
A film címe egy olyan szám,
amely elárulja, jelenleg
hány anya hord véres leplet
háztetőkre mosni.
Az én apáim egész életemben
rokonok voltak, úgy mint
nagyapák, kereszt-, és mostohaapák.
Vajon én is a nővéremnek hívnám
azt, aki szült, ha megtanítanának rá?
Ha a működő modellen változtatnék
ennek az anyának a helyében,
csak faggyal és lepedőn esett mocsokkal
kéne megküzdenem.

Izzó karácsonykor

Két lámpabura van a házunkban,
amibe még nem jó a LED izzó, úgyhogy
hagyományosat használunk.
Ez karácsonykor nem kényelmes,
homályban ülni az ünnepi asztalnál,
gyertyafénynél közelítve a sültet.
Mikor nagyanyám vérnyomását
két rohammentős méri az asztal mellett,
kérik, hogy kapcsoljunk villanyt.
Mire az izzó bemelegszik,
az asztal és a sült kicsire megy össze.
Ez a hagyományos izzó valóban
kényelmetlen – gondolom, mintha
világosabb kellett volna, hogy legyen
az életmentés módja, miközben
eddig ez a fény volt a látóhatár.
Karácsonyra most egy másik országból
jövök haza ülni a halovány izzó fénye alatt.
Próbálom elképzelni, milyen a kényelmes fény.

Fotó: Horváth Eszter