Csete Soma versei

somogyi 16

Vida Kamillának

Pestre egy barátságot helyrehozni jöttem most.

Lomtalanítás volt a Somogyi Béla utcában. Két alak a koraesti homályban vihogva szökdécsel a holmik között. Az egyikük a Loretta az Aradi utcából, a másik egy Komló nevű borsodi hajléktalan srác. A lány néha engedi, hogy a másik nála aludjon, az cserébe mindig hoz ajándékba valami apróságot: spurit, fél ekit, egy szelet pizzát a körútról. Loretta kollázsokat szokott készíteni, Komló egymás után hordja elé halomba az érdekesebbnek tűnő darabokat, a lány néha elmosolyodik (hallod, ez tisztára működhet), a srác pedig évek óta nem volt ilyen boldog, mint ezen a búsan felhőzött délutánon.

Én mindezt persze csak ebből a leírásból ismerem.

A napkorong szépen lassan kifordul síkjából, egy másikba, egy ugyanolyanba.

Elhaló üzemmeleg. Mindenki mosolyog, mindenki fáradt. Sört iszom és cigarettázom, magyarázok, akinek kell, ezredszerre is megszeret.

Anya és fia a játékboltban, mindkettő a másiknak reklamálja a világot, és mindkettőnek igaza van.

© Saul Leiter, Ablak, 1957

(az operatőr lelkigyakorlatai 1-2-3)

1

Nem tárgyak, nem képek,
nem emlékek, nem mondatok,
nem képek. Nemesfémek.

2

Egy unalmas utcaképet.

Se nem Balkán, se nem flanc.
Ez most játék, ez most zöldövezet.

Vissza az egész.

Egy dohos szobabelsőt: cuccok, plédek, ketten.
Egy elcsúszott, ütemtelen gitárhangot, nagyon
nem úgy, mintha mindegy volna.

És előre az egész, és önmagunkra omlunk a gőzben,
a nehéz márványlapokon.

Nem mi,  a világ lóg ki a semmibe,
mint egy narancshéj.

Egy kabrió büfékocsiból. A jégdarán
finoman áttöri magát a narancslé, a citromlé,
a lime savanyú legjava, szinte elpattan frissességében.

3

Ha egy pillanatra elbambulnék a kávézó
teraszán, mert a sikátorban feltámadt
szél miatt hirtelen leejtem a csuklómat,
elnyílik a szám és megbiccen a fejem,
és gondolatban már levedlett olasz futballpályák szélén ücsörgök,
távol Pesttől, a középpályán Andrea Pirlók és Gennaro Gattusók játszanak,
süt a nap, izgalmasan piszkos a világ, és azt érzem,
hogy valahogy mégis sikerült megosztoznunk nekünk kettőnknek,

nézz, mint aki nem ért semmit, de ints is, egy gyerek ne ábrándozzék: ötleteljen.