Az SZSZSZ közleménye az RMDSZ politikájáról

1. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor újabban napi szintű nyilatkozatokkal terrorizálja a magyar közvéleményt, annak alkalmából, hogy el akarja hitetni, amit ő sem hisz: köztársasági elnök lesz belőle. Facebook-videókkal, jópofa gegekkel ez nem fog menni. Mert amit „programként” közöl a honlapján, egy jobbacska érettségiző diákot sem igazán győzhet meg. Ennek a szösszenetnek mindössze két témája van: az oktatás és az úgynevezett „zöld program”. Nem vitatjuk, hogy az oktatási rendszer és a klímaválság két kulcskérdés, de azért még említenénk párat, amit hiányolunk: az állami egészségügyi rendszer szétrohasztása, az átfogó roma integrációs program hiánya, a gazdasági célú elvándorlás kérdése.

Szűkebb választói csoportja, az erdélyi magyarok felé sem kommunikál tartalmas jövőképet, csak devalválódott mantrákat és a magyarországi államvezető mosolyát. Hunor regnálása alatt az RMDSZ kizárólagosan és felelőtlenül az orbáni politika és a NER függvényévé tette a kisebbségi politizálást, nem gondolva arra, mi lesz, ha előbb-utóbb a NER-nek is kampec. Vajon ha Orbánnak vége, mi is vele pusztuljunk? Ezen kívül nincs érvényes elképzelése arról, hogy vajon van-e még jövőnk magyar közösségként Romániában, csak a bezárkózó etnobiznisz, a defenzíva, esetleg a virtuális (és sokunknak egyre reálisabb) Magyarországra való migráció.

Vannak ugyan román pártok, amelyek legalább a jól szituált, városi magyarok számára fel tudnak kínálni egy, bár kétségkívül problémás történetet (lásd itt és itt) a „fejlődő” Romániáról. Mit tesz Hunor és az RMDSZ? Netán válaszol a kihívásra? Ó, nem. Még a végén kiderülne, hogy a (kétségkívül szükséges) pénzek kijárásán kívül nincs politikája a „szövetségnek” (részletek itt és itt)! Inkább besértődik, megbélyegez, infantilizál és ferdít. Lássuk:

2. Kelemen Hunor egyik megszólalása szerint „az USR-nek nincs egységes értékrendje, de főként nem jobboldali párt”. Ez azt sugallja hogy az RMDSZ kizárólag jobboldali pártokkal működik együtt szívesen – de miért is? Az erdélyi magyarság mióta korlátozódik csupán cégvezetőkre, vállalkozókra, közép- vagy felső középosztályra?

Az RMDSZ vajon csak őket képviseli vagy azokat a magyarokat (netán románokat, urambocsá’ romákat, magyar romákat?) is, akik kuporgatnak a hónap végére? Azokat a dolgozókat, akiknek megszűnik a munkahelye, mert a cég valahol messze olcsóbb munkaerőt halászott? Azokat, akiket szakszervezetek hiányában úgy zsigerelnek ki az alkalmazók, ahogyan nem szégyellnek? Akik alkalmi munkákból kénytelenek élni a munka és a munkaidő úgynevezett „flexibilizálása” miatt a piac még nagyobb dicsőségére? Azokat a férfiakat és nőket, akik csak otthonuktól több száz vagy ezer kilométerre tudnak állást szerezni, amellyel el tudják tartani itthon maradt családjukat? Azokat a nőket, akik prostitúció vagy családon belüli erőszak áldozatai lesznek?

Mindaddig, amíg a jobboldali pártok nemzeti politizálást mímelve a közösség egy szűkebbecske rétegének, a nemzeti burzsoáziának a feltőkésítésén iparkodnak, az RMDSZ-től a szociális szempontú politizálást, vagyis a baloldali politikák képviseletét is elvárjuk. Vajon a szegény magyar az már nem is magyar, hogy képviseljétek? A nemzeti (és bármilyen más) identitás nem helyettesítheti az emberhez méltó, szociálisan és kulturálisan teljes értékű életet. A szimbolikus identitás, még ha nélkülözhetetlen is, önmagában még nem elég a működőképes közösség és emberhez méltó társadalmi viszonyok létrejöttéhez.

3. S hogy Hunor helyett beszéljünk végre az USR-ről is: alakulásakor valóban nem volt „egységes értékrendje”, azonban hamar partvonalra kerültek, illetve kikoptak belőle azok a rendszerkritikusok, akiket te, Hunor, többek között a tulajdonviszonyok újragondolásával gyanúsítasz. Ami maradt az USR-ben, az színtiszta macronizmus és jobboldaliság: a szegények és vidékiek megvetése, az erős központi hatalom vágya, a felső középosztály képviselete és igényeinek általános társadalmi igényekként való beállítása. A #rezist-tüntetéseket felfaló középosztály rendpárti messianizmusa pedig nagyon nem vezethet máshova, mint rendőrállamhoz.

Ha ti a liberálisok és a román jobboldal központosító, etatista, autonómia- és közösségellenes ideológiájával nem értetek egyet (ezt tudjuk), akkor miért szégyellitek felvállalni választóitok jogos igényeit, azaz a baloldali politika képviseletét?

Vagy: ha a PNL nagyjából ugyanazt képviseli, mint az USR, miért jó az egyik, míg a másik nem? Az általatok támogatott kormányprogram a költségvetési „kiigazítások”, „a törvények uralma”, „kedvező gazdasági környezet biztosítása a vállalkozóknak” tolvajnyelvén lényegében arra kér felhatalmazást, hogy anyagilag ellehetetlenítse, gyakorlatilag kizárja az állampolgári közösségből azokat, akik nem férnek bele „haladó” víziójukba.

(De íme egy kis szószedet, hogy lásd, mit is jelentenek neoliberális/jobboldali tolvajnyelv kulcskifejezései a konkrét gazdasági viszonyokra vetítve: költségvetési kiigazítás = megszorítás; törvények uralma = a szegénység és következményeinek büntetése; kedvező gazdasági környezet = munkavállalói kiszolgáltatottság növelése a tőkevagyon gyarapodása javára.)

A parasztok, a munkások, a vidékiek, a cigányok, a vallásos emberek nekik túl büdösek, buták és ostobák. És állítólag PSD-szavazók mind egy szálig. De tudjátok mit? Magyarságot sem lehet építeni csupán püspökökből, „vállalkozó” kastélytulajdonosokból. A monostori proli és az alsó háromszéki paraszt is ebben az országban él, ahogy Ferentari és Teleorman szavazói is. Akiket ti egyaránt lenéztek, pedig ők alkotják a népet. És fogózzatok meg, most újat mondunk: a nép ugyan manipulálható, de nem hülye.

Az emberek előbb-utóbb dühből szavaznak és leváltanak titeket a sunyiba. És még csak nem is biztos, hogy valami nálatok jobbat választanak, lásd Trump és a brexit. Előttetek két út áll: vagy eltűntök a süllyesztőbe és viszitek vele a mi képviseletünket, vagy önmagatok alternatívái lesztek. Jelenleg nincs komoly baloldali párt egész Romániában, pedig hihetetlen nagy igény van rá. Persze ti jól behazudtátok itt mindenkinek, hogy a kisebbségi politizálás és a baloldal egymást kizáró tényezők (Ez van, ha nem tudtok olvasni, történelmi ismereteitek felületesek és nem ismeritek a fogalmakat).

Mégis, a baloldali politika az egyetlen garancia arra, hogy egymást tiszteletben tartó közösségek (respekt!, emlékeztek még?) élnek egymás mellett, akár egymással. A kurdok ezt hozták össze és emiatt is kell veszniük. Pedig a keserű igazság az, hogy mindannyian kisebbségiek vagyunk ebben az országban. Az RMDSZ, ha képes lenne ezt fölismerni, nem csak a magyarokat, hanem mindannyiunkat képviselhetne.

4. Lépjünk azért hátra is egyet: Kelemen Hunor „zöld programja” sem állja ki egy megfontoltabb szakmai kritika próbáját. Ez a program a fenntartható fejlődés elavult mantráján alapul. A rendelkezésünkre álló megbízható tudományos kutatások alapján azonban e téren már szó sem lehet fenntartható fejlődésről, legfönnebb fenntartható visszavonulásról. Ez a program a mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulás helyett az egyéni ökológiai lábnyom csökkentésére helyezi a hangsúlyt, s így a klímaválsággal járó veszteségek miatti felelősséget észrevétlenül a lakosságra terheli.

Emlékeztetünk arra, hogy a klímaválságért elsősorban nem egyéni fogyasztókat terhel felelősség, hanem a kapitalizmust. Mert mi is a kapitalizmus logikája? A folyamatos értékkisajátítás, mindig máshonnan: szegényebb társadalmi rétegektől és földrajzi régióktól. A gátlástalan profitfelhalmozás, amit szép szóval ti fejlődésnek hazudtok. Ezt csinálják a jó öreg olajipari cégek és a hőerőművek; a légi, tengeri és közúti közlekedés, amely fosszilis üzemanyag felhasználásra épül (pl. autó- és repülőgépipar), az ipari gazdálkodási modell vagy a nagyállattartás „fenntartásában” és fokozásában érdekelt élelmiszeripar, főként a húsipar. Ha valóban változtatni akartok e téren, és nem pusztán egy divatos témán akartok lovagolni (mint egy elektromos rolleren), akkor a klímaválságért felelős kapitalista termelési mód kritikáját és alternatíváját várjuk tőletek, nem lejárt szlogeneket.

Mert könnyebb az emberi faj egészét bűnösnek kikiáltani, mint felelősségre vonni a tőkéseket, illetve alternatívát kidolgozni a romboló gazdálkodási modellre. Nem fogadjuk el tőletek a klímaválság piackonform értelmezését, amely a válságot azok között a társadalmi-gazdasági keretek között akarja kezelni, amely keretek a válság okozói. Ha ugyanis rátok hallgatunk, akkor bele fogunk pusztulni.

Nem környezetvédelemre van szükség, hanem ipari helyett ökológiai gazdálkodásra! Nem fenntartható kapitalizmusra, hanem szolidáris és közösségi gazdálkodási modellekre, ha úgy tetszik, autonómiákra, amelyek gátat vetnek az értékkisajátításnak a környezetünkből és a munkánkból. Nem magántulajdonra és nem is államosításra, amelyek elvesznek az emberektől, hanem személyes és közösségi tulajdonra, amely visszaadja a közösségeknek az autonómmá vált területeken a felelős cselekvés jogát.  És ez az autonómia nem szelektív, nem zárja ki se a románt, se a cigányt, se a Székelyföldön kívüli magyart.

5. Az RMDSZ azt „tanulta” meg a legutóbbi választások során, hogy a szavazatok innen-onnan csak összecsordogálnak. Hogy büntetlenül hülyének lehet nézni a választót (lásd itt meg itt). Visszaigazolva látta azt az elképzelést, hogy politika = hatalomtechnika+marketing. Mi ezzel szemben más kisebbségi közösségek példáján és, igen, az RMDSZ múltján keresztül azt valljuk, hogy a valódi politika közös beszéden és cselekvésen, helyi ügyek melletti mozgalmi összefogáson keresztül valósulhat csak meg. Felnőttek vagyunk és egymás partnerei, nem választók és választottak.

Az RMDSZ ma egy jellegtelen párt abban az értelemben, hogy pusztán látszatmegoldásokat, kényszerszövetségeket, ideológiai zavarosságot és ürességet produkál, autonómia helyett alkalmazkodást, a közösség életének jobbá tétele helyett az etnoburzsoázia paktumait és ócska blöffjeit. A korrupcióellenes narratíva Romániájában a paktumok (sajnos vagy szerencsére) már nem működnek – azt pedig, hogy a hangos középosztály nyomására ti is úsznátok az árral, hiteltelen.

De a háttéralkuk és a mintakövetések kora lejárt. Only dead fish go with the flow, baby. A kisebbségi és közösségi politizálásnak csak akkor van jövője, ha képes megkérdőjelezni korunk kapitalista dogmatikáját, mely már-már transzcendens legitimációra tett szert. Nem mintákat akarunk követni, hanem mi akarunk lenni a követendő minta.

Hunor, ti 30 év alatt sikerrel konzerváltátok kis hazai magyar közösségünket, épületfelújítás, állagmegőrzés, miegymás. Az erdélyi magyarság nektek köszönhetően már nem hulla, inkább csak politikai zombi (Felcsútról rángatják, s ha néha románt lát, nyáladzik egy kicsit…). Itt az ideje, hogy új életre keltsük. De ahogy a nóta mondaná, „egyedül nem megy…”!