Vajna Ádám szabad fordítása Audun Mortensen verséből

Audun Mortensen

a versem azon gondolkodik, hogyan érhet el ‘kult’ státuszt anélkül, hogy meg kellene halnia túladagolásban

a versem felébred, és úgy érzi magát, mintha kirúgták volna, pedig nem is volt soha állása, abszurd is lenne
a versem elmegy a boltba kenyérért és narancsléért
a versem megáll a kenyeres polc előtt, és ‘üres tekintettel’ bámulja a kenyereket
a versem ‘üresnek’ érzi magát attól, hogy a kenyereket bámulja
a versem megpróbál ‘véletlenszerűen’ választani egyet, és végtelenül kísérletezőnek érzi magát attól, hogy csak úgy választ egy ‘véletlenszerű kenyeret’
a versem megkérdi magától, milyen nap van, és azon gondolkodik, vajon ‘alternatívnak’ érezheti-e magát attól, hogy nem 100%-ig biztos benne, milyen nap van
a versem megpróbálja bebeszélni magának, hogy 40%-ig biztos benne, milyen nap van, annak ellenére, hogy igazából 95%-ig biztos benne
a versem azon vacillál, vásároljon-e egy csomag óvszert, csak hogy megfigyelhesse a kasszás arckifejezését
a versem szorongani kezd, meggondolja magát, és szerencsétlennek érzi magát, de arra gondol, ‘nëm félëk, nëm félëk’
a versemet összezavarja, hogy ‘tájszólásban gondolkodik’, de úgy van vele, hogy ‘shit happens’, és kimegy a boltból abban reménykedve, hogy amíg visszaér a szobájába, és magára zárja az ajtót, nem találkozik senkivel
a versem úgy érzi magát, mint egy prodigy-videóklip
a versem szeretné úgy érezni magát, mint lovasi andrás szemüvege
a versem ‘felületesnek’ érzi magát
a versem azon tűnődik, idegösszeomlást kap-e jövő héten a tanszéki könyvtárban
a versem becsukja a szemét, és arról álmodik, hogy vonattal járja nyugat-európát
a versem valójában egy e-mail a piszkozatok mappában
a versem arra gondol, hogy felkiáltójeleket használjon vagy kisbetűt, vagy ne használjon kérdőjelet, mert az váratlan és ‘out of character’ lenne
a versem attól tart, hogy ‘felületesnek’ fog tűnni
a versem attól tart, hogy ez is ‘felületesnek’ fog tűnni
a versem szeretne ‘csajregény’ lenni
a versem azon gondolkodik, ne költözzön-e erdélybe
a versem most airbnb-n kiadó szobát keres kolozsváron 1000 RON/hó körüli összegért
a versem szeretne összeházasodni egy másik verssel, talán egy kolozsváron élő ‘székely származású’ verssel, és a kanári-szigeteki nászúton egy yachton védekezés nélkül szeretne szexelni vele, hogy aztán többet senki mással ne feküdjön le
a versem elbizonytalanodik/szorongani kezd attól a gondolattól, hogy kolozsvár nem székelyföldön van
a versem arról fantáziál, hogy egy polcon van a máglyával (2014)
a versem arról fantáziál, hogy egy polcon van a funtineli boszorkánnyal (1959) is
a versem létrehoz egy kamu facebook-profilt
a versem közömbös arccal bámulja a kamu facebook-profilját, és úgy érzi magát, mintha ‘önmaga paródiája’ lenne, bár nem biztos benne, hogy ez mit takar
a versem talál öt paulo coelhót facebookon, de egyiknek sincs profilképe
a versem azon gondolkodik, ne keressen-e rá inkább michel houellebecqre, de túl kiábrándultnak érzi magát ahhoz, hogy bármit is csináljon ma még az interneten
a versem azon gondolkodik, hogy túladagolja magát, és szorít, hogy ‘kult’ státuszt érjen el
a versem az ‘amélie csodálatos élete’ (2001) zenéjét hallgatja inspiráció gyanánt
a versem elkalandozik, és újra belép a kamu facebook-profiljába
a versem azon tűnődik, nem kaphatna-e rokkantnyugdíjat
a versem kisnyugdíjasnak érzi magát
a versem apagyesre szeretne menni

Vajna Ádám szabad fordítása

Kollázs Audun Mortensen 55 képaláírás a Wikipédiáról című projektjéből

Audun Mortensen,
szül. 1985,
ez az első könyve.
(munkát keres)

Ennyi állt Audun Mortensen pontosan tíz éve megjelent Mindenki elmondja, milyen szuper vagyok, ha majd az leszek című kötetében a szerzői névjegy helyén. Imádták és utálták, de azt senki sem tagadhatta, hogy ezzel a könyvvel valami új történt a norvég, sőt skandináv irodalomban. A legnagyobb norvég napilap az év debütkötetének hívta a Mindenki elmondját, és egy 2016-os szavazáson, ahol a szakma képviselőit kérdezték az elmúlt 50 év legfontosabb norvég versesköteteiről, Mortensennek két könyve is benne volt a top 25-ben, az első kötete a 9., a második a 22. helyen.

És igen, a legtöbb verse ilyen. Pont ezért mondhatnánk, hogy Mortensen csupán egy „gimmick” (nem találtam rá jó magyar szót, ha muszáj lenne, kamunak fordítanám), ha nem mondaná el ő is ugyanezt magáról egy 26 oldalas hosszúversben, ahol egyébként minden és mindenki megkapja a jelzőt, „[…]’ausztrália’ egy ’gimmick’ / az ’ac/dc’ egy ’gimmick’ / az ’iron maiden’ egy ’gimmick’[…]”.

Talán pont a belekalkulált felületesség, az akart véletlenszerűség és a rengeteg popkulturális, irodalmi, filozófiai és egyéb utalás miatt lehet ilyen szabadon fordítani a Mortensen-szövegeket. Mert az még talán nem számítana átköltésnek, hogy a norvég dialektusból zalai tájszólás lett, de közben Kreuzberget és Neuköllnt Kolozsvár, a török kisebbséget a székelység, az Alkimistát pedig A funtineli boszorkány váltotta. Ráadásul meggyőződésem, hogy még legalább öt másik verzió benne van ebben a versben.

Talán az sem meglepő fejlemény, hogy a borítókép is végeredményben Mortensentől van, egy kollázs az 55 képaláírás a Wikipédiáról című projektjéből, ami pontosan az, aminek hangzik: 55 kép és képaláírás a Wikipédiáról. A válogatás a Robopoétikák című skandináv web-alapú kiállítás része, ami irodalom, művészet és a kortárs információs technológiák viszonyát vizsgálja. Igen, az északiak megint előttünk járnak.