Ez a szem portál első folyamának archívuma. 2023 januárjától az ujszem.org oldalon folytatjuk!

Warsan Shire versei

Tűz

i

Azon a reggelen, amikor távoznod kellett,
a bejárati lépcsőre ült,
combjai közé gyűrődött ruhája,
egy doboz Marlboro Lights
hevert csupasz lábai mellett, addig festette körmét
amíg a lakk meg nem száradt.
Az anyja telefonált –

Hogy érted, hogy megütött?
Apád állandóan ütlegelt,
mégsem hagytam el.
Fizeti a számlákat
és hazajön esténként,
mit akarsz ennél többet? 

Este addig csipegette
a lakkot metszőfogaival, míg az ágy,
amin hét éven át osztoztatok, pettyes nem lett a csillámtól
és a vértől.

ii

Mialatt a hotel felé kocsikázol, eszedbe jut
a temetés, amire kisfiúként mentél;
kettős temetés egy párnak, akik
hálószobájukban égtek halálra.
A feleséget meglátogatta
férje szeretője,
egy fiatal és gyönyörű nő, aki a pár konyhájában
dicsekedett meztelen testével,
felhúzta ruháját, hogy kiszabadítsa melleit,
amiket apró, telt foltok tarkítottak;
meg véraláfutásos és összeharapdált hátsóját, majd felöltözött
és kisétált a bejárati ajtón.
A feleség, miközben arra várt, hogy férje hazaérjen,
grillgyújtó folyadékkal locsolta le magát. Amikor hazaért,
ráugrott, körbefonta lábaival
felsőtestét. A férj, meglepődve a hirtelen kívánósságon,
elcipelte feleségét a hálószobájukba, ahol
a nő szétterpesztette őt ágyukon, arcát
saját mellkasának szegezte és meggyújtott egy gyufát.

iii

Egy fiatalember üdvözöl a liftben.
Úgy vigyorog, mintha pennyket rejtettek volna a pofazacskójába.
A cipőjét bámulod, amikor megszólal,
tikkasztóak ezek a hotelszobák.
Tegnap este esküszöm, arra gondoltam az ágyban,
hogy meggyullad a testem.

Amelia Chen illusztrációja

Dolgok, amiket elvesztettünk a nyáron

Unokatestvéreim hazalátogatnak Nairobiból a nyáron,
egy tölgyfánál ülünk körben nagynéném kertjében.
Öregebbnek tűnnek. Amel blúzának kasmírmintáján
átütnek kemény mellbimbói, a férfiakat bálványimádatra felszólító minaretek.
Amikor elmentek, tizenkét éves voltam és duzzadt
a várakozás hevétől. A beszállókapunál megöleltük egymást;
faként összekoccanó lapos mellű lelencek, fiús,
hosszú szoknyájú szobrocskák, amik arra várnak, hogy belenőjenek
sóvárgásunkba.

Anyád lehalkítja hangját a telefonban:
Jól vannak mind? Rendesen gyógyulnak?
Nem akarja, hogy apám véletlenül meghallja.

A velem egyidős Juwariyah behajol a körbe és azt suttogja,
megjött a vérzésem. Szám tele a hajával, amikor
közelebb próbálok férkőzni – milyen érzés?
Odafordul nővéreihez, és tőle idegen nevetés
nyúlik ki testéből, akár egy nyögés.
Sokkal szebb, mint ahogy emlékeztem.
Egyikük összetolja széttárt lábaimat.
Úgy ülj, mint egy lány. Nadrágom lyukába dugom ujjam,
bőröm felhevül a szégyentől.

A kocsiban anyám a visszapillantó tükörben
bámul engem, a bőr hozzáragad combom
hátuljához. Széttárom lábaim, akár egy rendesen olajozott ajtó,
kivívva, hogy rám nézzen és nekem adja azt,
amit még nem vesztettem el: egy nevet.

Cynthia Alonso illusztrációja

Maymuun szája 

Maymuun a helyi Dolgozói Iskolában vesztette el akcentusát.
A legtöbb éjszakán távolsági hívást bonyolítunk, hogy kitárgyaljuk, milyen előnyökkel
és hátrányokkal jár, ha felmelegítjük a mikróban a szőrtelenítő melaszt. Új beszédmódja
kifinomult. Beleszokott abba, hogy idegenek előtt táncoljon. Egy dominikai
mellett lakik, akik spanyolul beszél hozzá, ahányszor összetalálkoznak
a folyosón. Tudom, hogy mosolyog rá, első fogait beszínezte
az otthoni fluoridos víz. Új dolgokat él meg. Megértjük.
Megkaptuk a fotókat, amiken egy hídon áll, babahaja,
amit egész életében utált, letapasztva csillog, mint megannyi vízmosás.
Előző héten az üzenetrögzítője válaszolt. Derekánál felemelve képzeltem el,
harisnyában, amint csókolózni tanul új nyelvével.

Borda Réka fordításai


Warsan Shire (1988) kenyai származású, brit állampolgárságú, Los Angelesben élő költő, szerkesztő, aktivista, tanár. Az első szerző, akit a Brunel University International African Poetry Prize-zal díjaztak 2013-ban, emellett a Young Poet Laureate elismerésben is részesült, valamint 2014-ben megnyerte az Aboriginal Centre for Performing Arts ösztöndíját. Verseit közölte többek között a Poetry Foundation, a Poetry Review, a Wasafiri és a Magma. Számos antológiában szerepelnek szövegei. Két kötete és egy digitális albuma jelent meg. Szövegeit spanyolra, portugálra, svédre, dánra és észtre is lefordították már.