68 májusa: Veszettek és Szituacionisták 2.

A szemaforban megjelenő májusi szövegsorozatunk az 1968-as „diákfelkelések” és munkássztrájkok politikai szellemiségét az eseményekben aktívan részt vevő szituacionisták nyilatkozatainak, röplapjainak, beszámolóinak közlésével idézi fel, Szigeti Attila fordításában.

Az alábbiakban a Sorbonne Egyetemfoglalási Bizottság 1968. május 16-i közleménye olvasható, amelyet a Renault-Cléon gyárfoglalásának és a Párizsi Sajtóterjesztő Vállalat (N.M.P.P.) vadsztrájkjának bejelentését követően fogalmaztak meg. A bizottság nyilatkozatát a Billancourt-i menetelésre való felhívás követte, amely megalapozta az egyetemfoglaló diákok és a gyárfoglaló munkások közötti szolidaritást.

A sorozat első része, a Sorbonne elfoglalásakor közreadott szituacionista kommüniké itt olvasható.

Május 16-án reggel érkezett hír a Renault-Cléon gyárfoglalásáról, és az N.M.P.P[1] dolgozóinak egy része is vadsztrájkba[2] kezdett, megpróbálva leállítani az újságterjesztést. A Jules Bonnot (korábban: Cavaillès) teremben[3] székelő Sorbonne Egyetemfoglalási Bizottság 15 órakor a következő felhívást adta közre:

Elvtársak,

A Nantes-i Sud-Aviation üzemet a város munkásai és diákjai immár két napja elfoglalták; a gyárfoglalási mozgalom ma több más üzemre is kiterjedt (N.M.P.P.-Paris, Renault-Cléon, stb.) Ebben a helyzetben

A SORBONNE EGYETEMFOGLALÁSI BIZOTTSÁGA

az összes Franciaországi gyár azonnali elfoglalására és a munkástanácsok megalapítására hív fel.

Elvtársak, a lehető leggyorsabban terjesszétek és sokszorosítsátok ezt a felhívást.

[…]

Ezen a 16-i délutánon következik be az a pillanat, amikor a munkásosztály visszafordíthatatlanul elkötelezi magát a mozgalom mellett. 14 órakor a Flins-i Renault-üzemet elfoglalják a munkások. 15 és 17 óra között vadsztrájk veszi át a hatalmat a Renault-Billancourt gyárában. Vidéken mindenfelé elkezdődnek a gyárfoglalások. A közintézmények elfoglalása – amely továbbra is mindenhol terjed – eléri a Sainte-Anne pszichiátriai kórházat, ahol a személyzet veszi át a hatalmat.

1968. május 17. Munkássztrájk a Renault-Billancourt gyárban. Fotó: Guy Le Querrec.

Mindeme hírek hatására a Sorbonne-t elfoglaló összes baloldali csoportosulás együttesen egy azonnali Billancourt-i felvonulás mellett döntött. Az Egyetemfoglalási Bizottság elfogadta, hogy a közgyűlést későbbre kell halasztani, noha türelmetlenül várta, hogy vállalásaival elszámolhasson. 20 óra előtt nem sokkal a következő kommünikét adta közre: „Egyetértésben a különböző politikai csoportosulásokkal, a Március 22-i mozgalom, az U.N.E.F.[4], az Egyetemfoglalási Bizottság elhatározza a május 16-i 20 órai közgyűlés május 17-én 14 órára való halasztását. Általános gyülekezés a Sorbonne téren 20 órakor a Billancourt-i meneteléshez.”

A Renault-Billancourt, Franciaország legnagyobb üzemének – amely oly sokszor játszott meghatározó szerepet a társadalmi konfliktusokban – belépése a harcba, de főleg a munkások és a diákharcokból kialakult forradalmi foglalások közötti egyesülés veszélye megrémítette az ún. kommunista pártot és a kormányt.

Még mielőtt a Billancourt-i menetelés híre eljutott volna hozzájuk, szinte egyformán reagáltak az általuk már ismert rossz hírekre. A sztálinista politikai bizottság 18 óra 30-kor kibocsátott nyilatkozata „a kockázatos kimenetelű felhívások veszélyére figyelmezteti a munkásokat és a diákokat.” Kevéssel 19 óra után a a kormány a következő nyilatkozatot adta közre: „A  szélsőséges csoportosulások által bejelentett vagy eltervezett, egy általános zavargás kiprovokálására irányuló kísérletek ismeretében, a miniszterelnök felhívja a figyelmet, […] hogy a kormányzat nem tűrheti el a republikánus rend megsértését. […] Mihelyt az egyetemi reform már csak ürügyként szolgál arra, hogy az országot a zavargás káoszába döntse, a kormánynak kötelessége a közbiztonság megőrzése…” A kormány azonnyomban elrendelte 10.000 csendőrségi  tartalékos mozgósítását.

A Sorbonne mintegy 3-4 ezer egyetemfoglalója vonult fel, két menetben, Billancourt-ig, vörös és fekete zászlókkal. A C.G.T.-nek[5], amely az üzem összes kapuját őrizte, sikerült megakadályoznia a munkásokkal való találkozást.[6] Az O.R.T.F.-hez[7] való felvonulás tervével kapcsolatosan pedig – amit a Veszettek – Szituacionista Internacionálé Bizottság már 14-én megpróbált a közgyűléssel elfogadtatni, és 15-én is kiállt mellette –, a „március 22”, az U.N.E.F. és a S.N.E. sup.[8] elhatározták, hogy másnap, május 17-én fogják megvalósítani. Amint ez a határozat nyilvánosságra került, a C.G.T. május 16-án 21 órakor azt nyilatkozta, hogy „ez egy olyan provokációnak mutatkozik, ami csak a személyes hatalom megerősítését szolgálja.” 22 óra 30 perckor a sztálinista párt is átvette ezt a nyilatkozatot. Éjfélkor aztán a S.N.E. sup. és az U.N.E.F. behódoltak, semmissé nyilvánítva a felhívást.

Gyárfoglalás-plakát 68 májusából.

JELSZAVAK

MINDEN LEHETSÉGES MÓDON TERJESZTENI[10]

(röplapokon, szócsöves kikiáltásokkal, képregényekkel, graffitikkel, szövegbuborékokban a Sorbonne festményein, közhírré téve a mozitermekben, vetítés közben vagy azt megszakítva, szövegbuborékokban a metróplakátokon, szeretkezés előtt és után, a felvonókban, ahányszor csak felöntünk a garatra egy bisztróban)

GYÁRFOGLALÁSOKAT

HATALMAT A MUNKÁSTANÁCSOKNAK

AZ OSZTÁLYTÁRSADALOM MEGSZÜNTETÉSE

LE A SPEKTAKULÁRIS ÁRUTÁRSADALOMMAL

AZ ELIDEGENEDÉS MEGSZÜNTETÉSE

AZ EGYETEM VÉGE

AZ EMBERISÉG ADDIG NEM LESZ BOLDOG, AMÍG AZ UTOLSÓ BÜROKRATÁT AZ UTOLSÓ KAPITALISTA BELEIVEL FEL NEM LÓGATJÁK

HALÁL A TEHENEKRE[11]

ENGEDJÉK SZABADON A MÁJUS 6-I FOSZTOGATÁSÉRT ELÍTÉLTEKET IS

AZ AUTONÓM ÉS NÉPI SORBONNE EGYETEMFOGLALÁSI BIZOTTSÁG

1968. május 16., 19 óra

[1] Nouvelles Messageries de la Presse parisienne – a Párizsi Sajtóterjesztő Vállalat. (ford. megj.)

[2] Nem a szakszervezetek, hanem a munkások által szervezett munkabeszüntetés. (szerk. megj.)

[3] A termet Jules Bonnot francia anarchistáról keresztelte újra a Veszettek – Szituacionista Internacionálé Bizottság. (ford. megj.)

[4] Union Nationale des Étudiants de France – a Franciaországi Egyetemisták Országos Egyesülete. (ford. megj.)

[5] Confédération Générale du Travail – a Munkavállalók Általános Szövetsége, a legjelentősebb francia szakszervezet. (ford. megj.)

[6] A munkássztrájkok többnyire spontánul szerveződtek és nem a C.G.T. irányításával zajlottak, amely inkább csak megpróbálta gazdasági követelések irányába terelni a sok esetben politikailag radikálisabb, a gaulle-ista hatalom menesztését, sőt bizonyos esetekben akár a gyárak önigazgatását is követelő sztrájk-mozgalmat. (ford. megj.)

[7] Office de Radiodiffusion Télévision Française – Francia Rádió és Televíziós Iroda. (ford. megj.)

[8] Syndicat national de l’enseignement supérieur – a Felsőoktatás Országos Szakszervezete (ford. megj.)

[9] René Vienet: Enragés et situationnistes dans le mouvement des occupations, Paris, Gallimard, 1968. Részlet. Az angol nyelvű változat itt olvasható. (ford. megj.)

[10] In: Guy Debord: Oeuvres. Édition établie et annotée par Jean-Louis Rançon en collaboration avec Alice Debord. Préface et introductions de Vincent Kaufmann. Quarto Gallimard, Paris, 2006, 889.

[11] Argó, a.m.: a rendőrökre. (ford. megj.)