Forog

(1)

vándorolnak bennem a sértések,
tegnap múltam negyven,
van már kánaánom? nincs fiam,
(tovább, maradok)

te pedig tejsavvá leszel,
mert lösz nem lehetsz,
én se árnyat adó.

a fáradozás vakcina,
ezt a lelakott szeretleket is,
elborítják az üvegcsék, fecskendők.

(2)

fésült kunhalmok, barázdák,
elöntött vetés alatt:
az oltárra önmagunk fektetjük,
énünk kezébe tőrt adunk.

soroljuk miért nincs aratás,
miért látogatnak mást
a válaszok, ebben a magántájban,
bűnbeesést koldulva.

lehántjuk a távolodást,
betakarítjuk a hiányt, önmagunk agyagsziluettjeit,
közben frissen nyomott papírt vallatunk:
te gyógyítani, én parancsolni fogok.

sorompócsend, tőzegláp figyel:
sáskajársz bennem, bálvánnyá porladok.

Jesse Draxler