Borbély András

Roşu, galben şi dezastru

Alain Badiou A század című művében két meggyőződés váltakozásaként, illetve ellentmondásos kapcsolataként írja le azt a szubjektivitásformát, amely a 20. századot mozgatja: „a század önmagát nihilizmusként fogta fel,

"ma bármilyen autonómia- vagy emancipáció-törekvésnek nem pusztán az etnonacionalista állampolitikával, hanem a vele sűrűn összefonódó egypólusú, transzcendencia nélkülinek mutatkozó kapitalista realizmussal szemben is alternatívát kell kieszközölnie"

A társadalom politikai érdeke azonban egy válság idején sem az, hogy önmagukat feltoló urai és védencei megvédjék, hanem hogy képes legyen az önvédelemre és az önmaga megszervezésére.

Ki védi meg a munkavállalókat attól az egyenlőtlen és kiszolgáltatott helyzettől, amelybe a munkaadókkal szemben vannak globális viszonylatban?

Az új politikai szubjektivitás lehetősége akkor tűnik fel, amikor valakik a hagyományosan magánéletinek tekintett területeket (a termelést és a munkát, a szabadidőt, a tudományt, a művészetet, a családot,

Az irodalom nem közszolgálat. Szmergyakov létezik. Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem. A világ vagyok, minden, ami volt, van.

Az AKPH Hisz Sztori című felvételéből kiindulva az egyetemes alany vagy másképpen: az egyetemes szubjektivitás megteremtésének retorikai stratégiái kapcsán szeretnék megfogalmazni néhány javaslatot. De először is: mi az

A Misztika és politika című sorozatunk befejező része, Simone Weil diptichonja olvasható az alábbiakban. A szöveg a mérce.hu oldalán jelent meg korábban. A sorozat első négy része itt,

Misztika és politika című sorozatunk a kereszténység és a politikai kritika lehetséges találkozásai pontjaira kérdez rá. A sorozat harmadik része Simone Weil jogkritikáját ismerteti, a jog fogalmán alapuló

A szemen egy olyan szövegsorozat indul, amely kereszténység és politika találkozási pontjaira kérdez rá. A sorozat célja, hogy a kereszténység államhatalmi és egyházi kisajátításából következő, pusztán dekoratív hagyományként

a depresszió politikai gazdaságtana

Kezdetben volt a trauma, a seb, a diszkontinuitás, és nem voltak nemzetek, nemzedékek, genealógiák és generációk. Az eredet túl van a kronológiai kezdeten: egyszerre múlt előtti őseredet, és

„Gyere dalolj egyet A hatalom s az elvonatkoztatás megfosztja az embert attól hogy sajátlag több és több legyen” (Charles Olson: Oroszlán a padlón. Szőcs Géza fordítása)   Deák

Borbély András: Tehát adott egy kemény állami támogatással létrehozott íróakadémia. És adott egy ezzel szembehelyezkedő, pénz nélküli mentorhálózat. Úgy tűnik, mindenki elkötelezett lett hirtelen azért, hogy írókat és költőket